Hála Istennek, egyre több itt megjelenő írásnak témája az analóg hanglemez jelentette hangélmény. Ez természetes, hiszen nekünk, a minőségi hangvisszaadás papjainak fontos küldetés az analóg hangvisszaadás népszerűsítése elidegenedő, diszkrét hangmintákból zajfüggönyözött világunkban.

Volt, hogy ismerősömmel az LP időtállóságáról beszélgettünk. A mai generációk számára a vinyl egyre inkább afféle retró szimbólum, és sajnos egyre több öreg DJ tér át digitális forrásra, a fiatalokról nem is beszélve, akik már eleve ilyennel indítanak.

Pedig, ha belegondolunk, eme hangtechnika mögött több mint száz éves tudás áll. A mai feketelemezek gyökerei ugyanis a XIX. százat végéig nyúlnak vissza. Akkoriban találták fel a fonográfot, amely eleinte viaszhengerre, később kevésbé törékeny műanyaghengerre rögzítette a zenét. Ez inkább egyfajta magnetofon volt, hiszen a hangfelvételek tömeggyártása nem volt gyakorlat, inkább az egyéni hangrögzítés és visszajátszás volt a cél. A folyamat teljesen mechanikus volt, még a hengert is kurblival kellett forgatni.

A fonográfot a gramofon követte, amely már a maiakra emlékeztető kör alakú lemezeket alkalmazott. Ez a készülék kifejezetten a tömeggyártott hanglemezek visszajátszását szolgálta. Bár a korai készülékek teljesen mechanikusak voltak, később a lemezek forgatásának feladatát elektromotor vette át a kurblival felhúzható rugós szerkezetek helyett. Aki hallott már ilyen készüléket, az hihetetlenül tisztának, eszköztelennek hallja a hangját. Ez minden bizonnyal annak köszönhető, hogy a kombó mindössze egy zéró elektromos jelút és egy szélessávú hangsugárzóból állt. (Remélem később egy bővebb cikket is szentelhetünk ezen készülékeknek.)

Most pedig térjünk át a lemezekre! A barázdás lemezek Emile Berliner nevéhez fűződnek, aki 1888-ban találta fel a technikát. Az idők során voltak változások a méret és a fordulatszámot illetően. Az elektronikus rögzítés az 1920-as évektől, az elektroncsövek és mikrofonok feltalálásával vált lehetővé, e téren a Victor társaság volt az úttörő.

Később az alapanyagok fejlődésével megjelentek a mai, ún. mikrobarázdás lemezek egyúttal elkezdődött a formátum kommercializálódása, a háztartásokban való elterjedése. Az ún. RIAA ekvalizációnak köszönhetően jeletős hangminőség növekedés történt. A kezdetben bakelit anyagot felváltotta a PVC, de a "bakelit" elnevezés úgy tűnik végérvényesen ráragadt a fekete korongokra. Mára a legelterjedtebbé a 33⅓-os (népi nyelven 33-as) és 45-ös fordulatszámú lemezek váltak. Az utóbbi ugyan rövidebb műsoridőt, de nagyobb dinamikát tesz lehetővé, elsősorban single-ök nyomásánál használják. A kezdeti monó hangrögzítés mellett megjelent a sztereó. (A mai többcsatornás őrület kérész-életű előfutáraként megpróbálkozak a kvadrofónnal, de nem terjedt el.)

A Discovery csatorna már jó ideje futtatja "Hogyan készül" című ismeretterjesztő sorozatát. E sorozatban helyt kapott egy - kedvenc hanghordozónk gyártási eljárását bemutató - epizód is.

Hogy a vinyl él, mi sem mutatja jobban, hogy ma sokszor fejlettebb, kifinomultabb lemezjátszó futóművek, hangkarok és hangszedők kaphatók, mint pár évtizede, s persze a kábelek területén végbement fejlődésből is rengeteget profitálhat egy analóg lánc.

A témában jártasak nem is gondolnák, hogy ma már remek gépek kaphatók a hanglemezek vákuumos tisztítására, amely nemcsak felületi tisztítást végez, hanem a zsíros kezek tapcsikolása folytán a barázdák közé tapadt szennyeződéseket is - vegyszeres oldás - után kiszippantja. (Ilyen pl. a Moth cég RCM2-es lemezmosója, amely kit formában is megvásárolható, amennyiben a felhasználó vállalja a doboz elkészít(tet)ését.) Emelett a hangszedő tisztántartása is megoldott mára (pl. az Onzow cég Zerodustja segítségével). Ezen kiegészítők használatával egyfelől kvázi teljesen eliminálható az emberek fejében még sztereotípiaként élő sercegés, ráadásul a hanghordozók és a tű élettartama is jelentősen megnyújtható.

Szóval e hangtechnika nemhogy elavultnak nem tekinthető, sőt, nem is tudom, hány olyan példa van az áltagember számára elérhető használati tárgyakra, amelyek mögött ilyen sok tapasztalat halmozódott volna fel. Bízom benne, hogy valamely jövőben felnövő generáció életében újra megbecsült helyére kerülhet az analóg, miután az emberiség kijózanodott megcsömörlött a digitális hanghordozóktól.

Végül álljon itt egy szakdolgozati anyag gyanánt készült film, mely Árendás Anita munkája és amely tiszteletét teszi az analóg hanglemez előtt, és megidézi - elsősorban - a múlt rendszer hangulatát, amikor ezek a csillogó fekete lemezek még szinte minden háztartás részei voltak. Ezúton gratulálok a munkájához!

Forrás:

• Gramophone record