A Funk Vector futóműről és az Origin Live Silver karról szóló rövid történeti és technikai áttekintés után lássuk végre, hol a kombó helyiértéke.

Sajnos a Funkomon még a régi, menetes Rega karokhoz készült kardeszka volt, az OL viszont már az új, három ponton rögzíthető talapzattal érkezett. Kérdésemre a Funk Firm elmondta, hogy kapható náluk az új rendszerű karokhoz is kardeszka, de meghallván a 35 font+posta bekerülési költséget, inkább úgy döntöttem, hogy a halfnote community-re bízom a kivitelezést. Szerencsére a lecsavarozható kardeszkának köszönhetően nem kellett a gyönyörű sasszit a fúró alá tenni.

A lyuk kifúrásával a kar felkerülhetett a deszkára. Hátra volt még a kar megfelelő magasságba emelése. Menetes kartő híján csak csavaralátétekkel tudtuk megoldani a dolgot, de tekintve hogy egyelőre nem tervezem a Goldring hangszedőkről való átállást, megpróbálok majd esztergáltatni egy fix magasságú távtartót, ami esztétikum terén is előrelépés a jelenlegi megoldáshoz képest. Másik lehetséges megoldás a Isokinetic nevű angol cég IsoVert 3P jelű VTA állítója, bár a 80 GBP körüli listaár egyelőre hezitálásra késztet.

A gépet a fura golyólábak taszigálásával sikerült vízszintbe rakni, bár ennek működését nem egészen vágom. Adtak három gumigyűrűt is, amivel elvileg a lábak pozícióját tudom rögzítni, de ezt egyelőre mellőzöm.

Ezután a következett a hangszedő stablonnal történő beállítása. A beállításhoz a Rega Stevenson sablont használtuk, amely a VinylEngine weboldalról is elérhető. A tűerő bellításához ugyan rendelkezem egy Shure SFG-2 tűerőmérővel, de sajnos az OL Silver ellensúlya rögzítés előtt nagyon könnyen elmozdult, így sokadszori nekifutásra sikerült csak. Utána jöhetett az antiskating csuszka, amelyet szokás szerint fülre szoktunk belőni.

Nos, három év böjt után ismét üzemképes analóg lánc áll rendelkezésemre. Szeretett Audio Note TT1+Arm2 kombóm hangja megfakulva ugyan, de még él a fülemben. Ehhez képest fogom pozícionálni az új gépet.

Patti Smith: Horses c. lemezével indítottunk. A TT1-et sima, dinamikus és részletező megszólalás jellemezte. Eme kombó is rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal, viszont jóval fürgébb, gyorsabb. Egyfelől a zenék tempója is frissebb, másfelől az attackok és lecsengések sokkal természetesebbek. Továbbá egy nagyon szikár, eszköztelen hangról van szó. Régebbi cikkekben már utaltam rá, hogy egyfajta referenciahangnak tekintem a 47 Labs képviselte hangzásvilágot. Rendszeremet is ennek szellemében építettem eddig. A Funk és az OL Silver teljesen beleillik ebbe a koncepcióba.

Toltunk még a Massive Attack: Protectionjét is, ami kontroll gyanánt CD-n is rendelkezésre áll. Kíváncsiságból ki is próbáltuk, egymáshoz képest mennyire vannak partiban. Már a TT1-nél is az analóg felé billent a mérce, de most még tovább nőtt a különbség. Ez bizony azt vonja maga után, hogy a CAL Tercet mostanában kevés munkaóra elé tekinthet.

A Funk rendelkezik egy-egy potméterrel, amellyel a sebességet lehet szabályozni. Ezek a bekapcsológomb tövében találhatók. Ezt még finomhangoltuk, mert a 45-ös fordulat lényegesen gyorsabb volt a 45-nél. S ha már ott tartottunk, a 33-at is belőttük.

Az első estén toltam még Nick Cave-et, Neubauent, Depeche-t, Yonderboi-t és Squarepushert. Bizony mind hatalmasat villantott. A Metallica: Master of Puppets c. LP-je viszont, amelyből szerencsés tulajdonosa vagyok egy első amcsi nyomatnak, teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy mennyivel jobb gépről van szó. Középiskolás koromban valamiért nagyon szerettem ezen album krómkazettás változatát, pedig csak egy minihifim volt. Ez az élmény újra felevenedett, csak sokkal intenzívebben és újra ott ráztam a hajam a fiatal, még nem kiégett és elkurvult rockerek speedmetaljára. Ez a TT1-gyel harmatgyenge volt, én hülye meg azt hittem, a lemezzel van a gond.

És némi negatívum. Előző hangkaromban Audio Note kábel volt. Az Origin Live saját karkábele ehhez képest fakóbb, kevesebb hangszínt képes megjeleníteni. Amennyiben ez az együttélésben zavaró szálkaként rögzül, a távolabbi jövöben lehet kénytelen leszek áthúzatni. Persze így se rossz, de ez is mutatja, lehet még min finomítani.

A másik, ami most jobban zavar, hogy néha (2-3 lemezoldalanként) "meginog" a gép, vagyis mintha megcsúszna a szíj, belassul egy pár másodpercre, majd hamarosan újra a normál sebességen pörög. Az okát nem tudom, de remélem sikerül rájönni.

Összegezve viszont nagyon örülök a gépnek. Teljesen új szintre emeli a zenehallgatást és az analógot is.

Frissítés: A belassulás dolgot sikerült némi olaj leszívásával orvosolni. Köszönöm em-nek a tippet!