utopia

digital world - analog minds

Az avantgárd lemezpörgető - Lemezjászó Odüsszeia II

Először 2005-ben találkoztam vele. Amőbaszerű formája meglehetősen szokatlan, a legtöbben - ahogy én is - idegenkedve fogadtuk. Aztán mikor megmutatta, mit is tud valójában, kezdtem elfogadni különcségét. A Funk Firm Vector lemezjátszójáról lesz szó.

A Funk Firm igazi kékvérű angol hifigyártó cég, a patinás Pink Triangle leszármazottja. A céget alapító két fő egyike Arthur Khoubesserian lemezjátszóguru is a PT-ből érkezett. A cég nemcsak új termékekkel szolgálja a remek hangú készülékeket keresőket, PT és Linn Sondek LP12 tulajdonosok számára is kínál támogatást és upgrade lehetőséget újításaik tárházából. A cég indulásakor még forgalmazta a The Funk nevű gépét, ami a Vector egyszerűbb kivitele volt. Ez azóta megszűnt, helyette a Saphire jelent meg zászlóshajóként, valamint egy komoly hangkar is.

Vissza a Vectorhoz. A rendhagyó forma innovatív megoldásokat takargat. Az MDF sasszit a pletykák szerint ugyanazon gyártósorokon készítették a CNC-gépek, mint az azóta már a Forma-1 színpadáról kivonult Jordan istálló autóinak alkatrészeit. Hogy ebből mennyi az igazság, nem tudom, mindenesetre precíz munka, az tény.

A legismertebb komponens talán az Achroplat. Ez egy speciális habszerű műanyagból készült lemeztányér, amely nagyon könnyű és rezonáns tulajdonságaiban a vinyl lemezhez hasonlatos. Mint általában az izolációt szolgáló technikáknak, ennek is az a feladata, hogy a rezgéseket hőenergiává alakítva elvezesse azokat, megelőzve az eredeti hangforrásba való visszacsatolást. A termék annyira sikeres, hogy külön is kapható és a lemeztányér változat mellett feltétként (Achromat) is hozzáférhető, többféle vastagságban és színben, így gyakorlatilag bármilyen lemezjátszón kiaknázhatjuk a találmányt. A tányér könnyűségéből fakadóan az amúgyis komolynak és tartósnak számító inverz zafír csapágyazás meglehetősen hosszú élettartamra számíthat.

A lemeztányér stabil pörgetéséért DC motor felel. Állítólag ez a megoldás sokkal kevésbé érzékeny a hálózati frekvencia ingadozására és kevésbé hajlamos a remegésre. A lemezt csavaros leszorítóval rögzíthetjük. A tányér egyébként szíjhajtású, de a klasszikus megoldásokkal szemben saját - Vector Drive nevű - megoldását alkalmazza, amely három görgőn asszimetrikusan átdobott szíjat takar, így a tányér alapját három oldalról éri és forgatja, valószínűleg ezáltal még kevésbé rángat, és a csapágyakat is egyenletesebben terheli.

Óriási kényelmi faktor a 45-ös lemezzel rendelkezők számára, hogy a két fordulatszám között egyszerűen a kapcsolóval lehet váltani, szóval vége a szíj rakosgatásának, amely idővel szükségszerűen annak bezsírosodásával és megnyúlásával jár.

A gépet izoláló egyetlen megoldásként a Sorbothane nevű műanyaggal csatlakoztatott üveggolyószerű lábak jelentik. Állítólag érdemes valamilyen edzettüveg-lappal kísérletezni alatta, jót tesz a hangjának, ezt a jövőben én is kipróbálom. A cég is rendelkezik dedikált izolációs megoldással, a neve Kinetic Kradle, amely egy univerzális izoláló alátét és egy plexitető.

A Funk láthatóan Rega rendszerű karokhoz tervezte a gépet, de a cserélhető karbonszálas kardeszkának köszönhetően egyéb karokkal is használható. (A 2005-ös HES-en pl. Schröder Model-2 karral és 47Lab PhonoCube-bal volt hallható és még ilyen prominens környezetben sem vallott szégyent.)

Egyetlen negArthur Khoubesserian (balra)atívumként talán a saját plexifedél hiánya hozható fel. Erre a célra szerintem a legjobb megoldás a Michell cég Unicover nevű fedelének beszerzése.


A futómű ma elvileg a harmadik generációnál tart (MKII). Az őshöz képest történt változtatások többek közt a kardeszkát, a motort, tápegységet érintik. Az aktuális verziónak nagyobb nyomatékú motorja van és a tányér alatt acél alétét található. Az eredeti gyöngyházfényű lilás szín megszűnt, helyette fekete és fehér a választék.

A Funk Vectorban tehát technikailag minden adott a remek hanghoz. Hogy konkrétan mik is a személyes tapasztalataim, azt a hamarosan következő folytatásból megtudhatjuk.
 

Megosztás

analog, köszi

már olvastam. szívesen maghallgatnám ezt is (meg bármit), de képtelen lennék együtt élni egy ilyen kinézetű cuccal... még a sasszi hagyján, de a leszorító, meg a kapcsoló... tudom, hülye vagyok... ezzel együtt gratulálok a beszerzéshez (ha jól értem) minimalist-nak, és várom a beszámolót. em

Eleinte nekem se fordult meg

Eleinte nekem se fordult meg a fejemben a dolog. Képen tényleg nagyon előnytelenül fest, de persze élőben sem az a klasszikus lemezjátszó-forma. Ami miatt mégis rászántam magam, az a rendszerembe teljesen beleillő hangkarakter és kis szerencsével öregkoromig nem lesz gond a csapágyazásával sem.

A cikk folytatása néhány napon belül várható.

Jó ez a lemezjátszó!

a formája meg külön tetszik, végre nem egy lap, amelyen egy másik pörög. Ja, hogy a kubizmus is volt divat. Hát ez van. Hadd szóljon!

funky

a Funk azért néz úgy ki,ahogy, mert így szól jobban. nem formabontók akartak lenni, hanem hangolták a sasszit. sikerült is olyat alkotniuk, ami "párszázért" nagyságrenddel magasabban árazott gépekkel van partiban :) Bátran illeszthető több 10milliót kérő rendszerbe. Persze ha valaki ennyire tele van, nézzen rá a T. W. Acustic- ra is :) http://www.tw-acustic.de/engl/index2.html

Köszi!

Nyúzom is ezerrel! :)