Nem túl gyakori, hogy női forgatókönyvíró/rendező műveit lássam, ezért ez alkalom márcsak emiatt is rendhagyó, de ami még fontosabb, rendesen rácáfol arra a tapasztalatomra is, hogy a finomabbik nem csak szirupos giccset (a romantikus vígjátékok tömkelege) tud írni/készíteni.

Isabel Coixet első filmje - [url=http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=61260]Az élet nélkülem[/url] - főszereplője egy fiatalasszony, aki szegényen, de boldogan él alkalmi munkákból élő férjével és két kislányával. Egyszercsak rosszul lesz és az orvosnál kiderül, hogy tumora van. Nincs neki túl sok ideje hátra. A lány ahelyett, hogy magába roskadna, úgy dönt, hogy nem árulja el környezetének baját, hanem megpróbálja könnyebbé tenni szerettei életét távozása után. Egy listát állít össze magának, mik azok a dolgok, amelyeket még halála előtt szeretne csinálni. Ezt a nagyon határozott, néha érthetetlen dolgokat cselekvő, de valójában szeretetre, sőt csodálatra méltó karaktert Sarah Polley játsza, akire én még a Váratlan utazás c. sorozatból emlékeztem és úgy tűnik jó színésznővé cseperedett. Következő filmjének, a [url=http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=75632]Szavak titkos életé[/url]nek főszerepét is Sarahra bízta. Egy hideg, a néző számára sokáig érthetetlen, emellett talán ellenszenves nőt alakít, aki munkaadója - noha nincs vele semmi probléma - afféle kényszerszabadságra küld. A lány - első körben érthetetlen okból - a tengerparti nyaralás helyett valamilyen zord helyre utazik, ahol hirtelen felindulásból elszegődik egy fúrótoronyra ápolónőnek, hogy egy nemrég történt baleset sérültjén segíthessen. A sérült, akit a nagyszerű Tim Robbins játszik, ágyhoz kötött, komoly égési sérüléseket szenvedett, átmenetileg a látását is elvesztette. Mindketten valami nagyon súlyos terhet cipelnek a lelkükben. A film arról mesél, hogyan tudja az ember a múlt szörnyű traumáit feldolgozni, ha akad, akivel megoszthatja a terhet. E két filmet mindenképp ajánlom megtekintésre, főleg azon férfitársaimnak, akik szeretik a fajsúlyos filmeket és nem igazodnak el túl könnyen a másik nem lelkivilágában, talán eme filmek megkönnyítik a megértést. Amellett, hogy egyik történet sem a laza esti mozizás kategóriájába tartozik, szerencsére a végére mindkettő oldja a súlyos drámát.