Daniel, a befutott zeneszerző és karmester, teljesen hivatásának, a zenének él. Maximalista. Teljesen széthajtja magát. Pályafutásának csúcsán szívrohamot kap és orvosa tanácsára a visszavonulás mellett dönt. Visszaköltözik abba a kis svéd faluba, ahol korai gyerekkorát élte. Anno menedzsere tanácsára nevet változtatott, így ott már senki nem gondol rá, hogy valójában onnan származik. Ennek ő örül is. Pusztán figyelni szeretne, elvezni a kis hely remélt nyugalmát. Ahol emberek vannak, ott konfliktus is van. Ahogy azt várnánk, első blikkre minden idilli (eltekitve a fura paptól, aki fegyvert tart és a tahó kamionsofőrtől, aki a hóban farolgat). Mihelyt a falubeliek tudomást szereznek rőla, ki költözött közéjük, egyenesen adja magát, hogy felkérjék őt a kis templomi kórus irányítására. Passzivitásra törekvésének hamarosan önmaga vet véget, mihelyt meglátja a szeretetre méltót az egyszerű emberekben és a kihívást, amit ez a számára is új terep, a kórus felkészítése jelenthet. Aztán főhősünkkel együtt szépen megismerjük a kisemberek életét, attitűdjét, egymáshoz való kapcsolatát. Hamarosan olyan érzésünk lesz, mintha követ dobtak volna egy nyugodt tóba, úgy rendezi át a művész úr az emberek magánéletét és viszonyrendszerét, anélkül hogy bármi szándéka lett volna ezirányba, sok elfojtott érzést, sérelmet engedve a felszínre. Különösen érdekes szál, ahogy a lelkész házaspár látszólag jól felépített magánélete értelmeződik át: egy stabil, de hazugságon alapuló házasság kezd foszlani és a falu köztiszteletben álló személye válik szánnivaló emberré, miután már nem ő áll az egyébként (ott jellemzően) vallásos emberek figyelmének középpontjában. A hegyvidéki falu és környéke egyfelől szép látványt biztosít a csúcspontok közti lazításra, másfelől egy ilyen távoli, elzárt helyen a kis létszámú közösség szövete sokkal jobban ábrázolható. Az élvezeti értékhez sokat ad a színészek remek alakítása és az énekszó tarkította jelenetek is. Nem meglepő tanulságként Daniel pont ott találja meg élete értelmét, ahol valószínűleg nem is gondolta volna és hogy az emberek szeretete sokszorosan "visszajön". A filmet amúgy egy nagyon [url=http://www.degy.hu/filmkedd]szimpatikus helyen[/url] volt alkalmam megtekinteni, ahol a vetítést követően kicsit beszélgettünk is a látottakról. "A kedves szó jut róla eszembe." - mondta egyikőnk, és ez a jelző valóban jól kifejezi az én első impressziómat is a filmről. Asszociációk: * [url=http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=58912]Dogville[/url] (Lars von Trier) * [url=http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=37576&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2]Csokoládé[/url] (Lasse Hallström) * [url=/node/9]Zenakari próba[/url] (Frederico Fellini) * Müller Péter: [url=http://www.ingyenkonyv.com/szeretetkonyv.html]Szeretetkönyv[/url]