A hagyományos elektrolit kondenzártorok jól meghatározott élettartammal rendelkeznek, így 15-20 év elteltével mindenképp cserélni kell őket. Jellemzően szinte minden audio eszközben találhatunk különböző kapacitású elektrolit kondenzátorokat, melyeknek egy bizonyos kort elérve csökken a töltéstároló képességük, működésük megváltozik, fokozatosan nő az ellenállásuk. A végső stádiumban nem képesek töltéstárolásra, ilyenkor már a berendezés egyéb egységei is károsodhatnak.

A tápegységekben alkalmazott puffer kondenzátorok komoly elöregedésére utaló jel, amikor megjelenik a hangkimeneten a váltakozó áram 50Hz-es alapfrekveniája. A tartósan magas hőmérséklet gyorsítja az öregedési folyamatot, így pl. IC vagy tranzisztor közvetlen közelében néhány évre csökkenhet az élettartam. Bár a nagykapacitású elektrolit kondenzátorok legtöbbjén van biztonsági szelep, azért nem árt óvatosnak lenni és még idejében cserélni őket. Szélsőséges esetben a belsejében lévő folyékony vegyianyag egyre növekvő nyomása robbanásszerűen kilőheti a kondenzátor fedősapkáját. Milyen jelek utalnak a csere időszerűségére? Elsőként érdemes szemügyre venni a kondenzátor fizikai állapotát, ugyanis (az öregedéssel) növekvő belső nyomás feszíti a fedősapkát, ami egyre inkább felpúposodik miközben a folyadék szivárgása megindulhat. A hangzás is megváltozik ebben a stádiumban, a dinamikai csúcsok energiája csökken, a zene sokat veszít lendületéből. Ennek oka, hogy a tápegységben pufferként üzemelő kondenzátorok már nem képesek a szükséges töltésmennyiség átmeneti tárolására, működésük megváltozik, így a dinamikai csúcsokban a végerősítő megnövekedett energiaigényét már nem képesek fedezni.