Csapnivaló idő van. Már láttam magam előtt, ahogy a nemrég 2.15-ösökel felgumizott egyik kerékszettem bütykei makacsul kapaszkodnak az este leesett hótól lefehéredett erdei ösvényen, miközben beszippantom a friss levegőt és az emelkedőn rongyosra nyúzom egyébként se túl jó állapotban lévő térdemet. Olvad... Térdem piheni az előző napok megerőltető köreit, míg náthám marad a helyén(5km intenzív tekerés felér egy heti antibiotikumkúrával. Marad a mézes fokhagyma és a szoba melege).