Ezerszer elhangzik, rendszer hangja jó vagy sem. De mégis mi a jó? Ez a lerágott csont jutott eszembe nemrég. Jöhetne most a mélyfilozófia, amit soha, senki nem tud megfogni rendesen, bár próbálja. Elárulom, én se fogom feltalálni a spanyolviaszt immáron sokadjára. Mindenesetre érdekes dolog történt nemrég, ami ide kívánkozik. Lehetne ez egy egyszerű tápdrótpróbálgatás, mégis több.

Nemrég áment mondtam az analóg vonalra, ahol a Shigaraki phonot a sárga szigetelésű, régivágású Audio Note AN-B tápdróttal találtam legjobbnak. Teljesen nem ide vág, hogy Kökény cimborám visszapaterolt hozzám néhány régi kölcsöncuccot, amik között volt egy 0,65-ös Storatosból(47Lab, aki nem ismeri) készített hálózati madzag is. Sokat nem foglalkoztam vele, mert a behallgatás során próbát tettem ilyen madzaggal és az AN-B színesebben, szebben és több infóval muzsikált. Aztán eljött a nap, amikor lusta voltam a P2SE- ből kihúzni a sárga B- t és bekötöttem a phonot az elfeledett 47Lab madzagommal. Háttérzenének kellett, nem volt túl fontos a drótkérdés. És itt vége is a történetnek, ráadásul hájendes szemmel már-már erenek dolgot tettem. Kaptam ezer éve kollégámtól egy valag Bonanza Banzai lemezt, mint kiselejtezett, elavult formátum. Porosodtak, aztán most ingerenciát éreztem az 1984 c. lemezre. Amire emlékeztem még a régi diákévekből, hogy ez a lemez jól szólt. Egye fene, felraktam, de túl sok érdekes dolog nem történt. Nem, nem jött el, amire gondolni lehetett volna, hogy hűűű, de sokkal jobb. Nem történt semmi ilyen.

Teltek a napok és azt vettem észre, a fejembe beette magát a Provokátor. Tudod, amikor nem tudsz szabadulni egy dallamtól. De alapvetően nem is feltélenül a dallam ült be, hanem a hőskorban használt analóg szintetizátorok szép kerek hangja. Az egész zene lendülete és megszólalása. És mi fura, emlékeztem a szöveg bizonyos részeire is. Aztán jött a Szárnyas Fejvadász, és ezek folyamatosan váltották egymást. Hétvégén jobban van időm, így rákóstoltam, de a jobb(AN-B) drótommal... És nem jött, aminek jönnie kellett volna... Visszakötöttem a 47Lab madzagot és jééé, megint szépen kikerekedtek a szólamok. Ekkor már kíváncsi lettem. Nem mertem nagyot lépni, így az Einstürzende / Silence is Sexy LP került fel a Townshendre, gondolva azért az is inkább elektronikus, mint más műfaj. Valami itt is történt. Ekkor drótcsere és ez a piszok AN-B megint sokkal színesebb, sokkal jobb, valahogy sokkal hihetőbb, mindene jobb, de olyan volt, mintha egy teljesen más lemezt hallgatnék. Jött a fejvakarás, mert persze újból visszatettem a 47Labot. Egyszerűbb minden, de ehető. Nem lettem előrébb, így léptem egy nagyot és Chopin zongora következett. A két drót közti különbség ugyanaz. Aztán jött egy Carmen, majd csárdás, végül AC/DC és Iron Maiden. Mindig az AN volt gazdagabb, jobb, így eldöntöttnek láttam a kérdést.

...

Tegnap(?) Vagy előtt, már nem emlékszem, megszomjaztam egy kis analógra és amikor nyúltam a drótért, a kezem a 47Lab felé húzott. Valami ismeretlen erő(velem van) azt fogatta meg velem, miután szombaton újra visszaköltözött az agyamba a Bonanza telt és kerek szintetizátora. Gyorsan letudtam a kötelező lemezt és a Hobo Vadászata után nyúltam, majd ismét a sárga AN madzagért. Már megint mindene jobb az AN- nek, csak valahogy az AC/DC Rockerére a 47Labbal indult be a lábam... Aztán ott volt a Kék Duna... A 47Labbal látom magam előtt a keringőző tömeget, mégis sokkal jobb az AN-el, amivel a táncverseny víziója mosódik. Ferencsik vezényelte, magyar nyelvű Carmen. Érthetőbb a szövege a 47Labbal. Most épp Claptont hallgatok, amit baromira unok. Ez nemrég tetszett az ANB-vel. Bár soha előtte semmivel. Lehet a B-vel az tetszik, hogy "tyű de jó" és nem is a zene? Lövésem sincs. De lehet egyszerűen most nincs kedvem Claptonhoz.

...

Pótmeccsen megfuttattam az AN-B tápdrótot az Audio Note P2SE- vel és jelentem, tud agybamászó lenni ez a drót is, csak máshol(más rendszerben, más helyen, stb...). Olyan Iggy Pop dalok másztak be a fejembe, amiket előtte észre se vettem. És az az igazság, ide még nem sikerült jobb tápdrótot találnom. Nem is keresek.

Apropó. Állítólag meghalt Lou Reed... Ha róla van szó, minimum a Perfect Day beugrik mindenkinek, kivéve aki a Duran lemezről ismeri és nem olvasta el, ki írta. Egy perces néma vigyázzállás, ....

köszönöm. Ahogy a Hobo lemezen mondják, "a zene marad".

...

Passz, elkavarodtak a gondolataim... Ma már nem cserélgettem madzagokat. Hazajöttem és a 47Labot kívántam. Jobb e? Nem tudom. Nem, nem jobb, de ösztönből ezért nyúltam. Kérdés, most minek higgyek? A fülemnek vagy az ösztönöknek. Ez a fránya Clapton lemez nekem most túl nyers, túl precíz. De lehet ezt így vették fel? Ez van a barázdában vajon? A 47Labokra jellemző, hogy kéretelenül mindent a pofádba vágnak és vagy eszi, vagy nem...

És akkor mi a jó hang? Nem tudom. Egyelőre hallgatom, amiért a kezem nyúl, aztán ha jönnek a hifisták analizálni, tuti a másikkal kötöm be.

Fülelek tovább... Clapton(Unplugged) még minidg xar. Mondjuk mitől tetszene, mikor Ricsés vagyok?!