Nincs is annál jobb hír, mint ha valami jó dolgot találunk. Vagyis ettől egy jobb van, ha az a valami még bazi olcsó is. Biztos emlékszik még mindenki az első élményére, amikor megpillantott egy érdekes szerkezetet, ami lemezjátszóra hasonlított, de nem hangkar volt rajta. Kérdésre, mi ez, kapta az egyszerű választ: lemezmosó.

És akkor nézett nagyra kerekedett szemekkel, hogy miiiiiiiiiiii? És jobb  esetben elmagyarázták neki, miről van szó, rosszabb esetben csak úgy odadobták még egyszer, lemezmosó.

Emberünk állt még mindig kerek szemekkel és eszébe jut, amikor kissrác korában lemosta a mindenkinek meglévő és kötelező V Moto Rock lemezt, vagy éppen a Kordát, mert hallott valami olyat,hogy ezek koszolódnak. És eztán jött aminek jönni kell, miszerint a megszáradt víz után a barázdában hátramaradnak az ásványi sók(lásd vízkő) apró darabkái és ettől fog a lemez érdekesen sercegni, pattogni, mintha napraforgózna a zenekar. Okosabbak erre hamar rájöttek, így azt az eljárást alkalmazták -amit annak idején nekem is tanítottak az okosabbak- , hogy lemosod és azonnal,de bazi gyorsan és azonnal száraz törölközővel áttörlöd. Igen, ez ma már kicsit mókásnak hat, de ezek az okosságok jártak- keltek, szájról- szájra. Mint emelkedett elme, eme utóbbi módszert alkalmaztam néhány lemezen, de érzésem szerint semmi változást nem hallottam, így nem tudok róla mit mondani, csak azt, hogy ma már ki nem próbálnám.

Jött a következő csoda, ami ha jól emlékszem lemezőr néven futott. Az ábra jól szemlélteti, miként működött. Sokan használták, így a későbbi bérmosásból élőknek évekre munkát adott. Persze közben kiélhették ama vágyukat, hogy megmentenek valamit az utókornak, mert ezeknek a lemezeknek a helyreállítása, ha nem is egyenlő a lehetetlennel, konvergál.

És akkor eljött a mosodák ideje! Halovány gőzöm sincs, ki találta ki(de a VPI igen régi és tradicionális mosógépekkel büszkélkedhet), hogy a speciális tisztítófolyadékot felhordva a lemezre, némi retekoldás után, vákuummal leszippantja és lehet jó lesz, de az idő ezt az embert igazolta. Immáron nem kétséges, hogy a lemeztakarítás eme változata maradt fenn. Ezek a gépek a kezdetek kezdetén az évek óta porosodó, összemocskolt lemezek felújítását szolgálta, de mára eljutott oda a tudomány, hogy alapvetően a lemezeket folyamatosan kell tisztítani. Elvileg az égvilágon nincs vele semmi baj, mégis érdemes lemosni. A vadi új lemezt többször is. A miért kérdésre a válasz annyi, csak. De végül is azért, mert koszos, szennyezett és a barázda-tű kapcsolat közé áll minden egyes porszem, ill ami még ide beilleszthető. A készülék működése elég egyszerű, de azért foglaljuk össze egy tisztítási folyamat gyors vázolásával. Adott a koszos lemez és a lemezmosó gép. A képen jól látható egy általános lemezmosó felépítése. Ez a kialakítás évek óta az egyszerű, sztenderd forma. Egy lemeztányér, vagy lemeztartó "pogácsa", amire a lemezt egy leszorító csavarral lehet fixálni, elfordulás ellen. Az L alakú kar a vákuumszivattyú feje. Pontosan, mint egy porszívó feje. Eme fej elfordításával a lemezt a tányérra helyezzük és leszorítjuk. Adott a speckó tisztítófolyadék, ami egyfajta vegyszer desztillált vízzel hígítva. Ezt a befogott lemez felületére valamilyen segédeszközzel felhordjuk. Egyenletesen terítjük, majd néhány percig állni hagyjuk. Ekkor dolgozik és a barázdák mélyére berohadt, bepréselt szennyeződést oldja. Kb 5perc után a szívófejet a lemez fölé fordítjuk és a szivattyú beindításával szárazra szívatjuk. Ez a folyamat tetszés szerint ismételhető. Szennyezettebb lemezek esetén, szinte kötelező!

A fenti darab egy egyszerű, talán a létező legegyszerűbb lemezmosó. A Nitty Gritty kőkorszaki, kézzel hajtósát ne tekintsük lemezmosónak, de létezett. Ezektől szerencsésebb az a kialakítás, amikor a szívófej alulról szív. Ilyenek pl a Moth lemezmosók. Van egy nagy előnye ennek a megoldásnak, amire akkor jössz rá, ha nekiállsz lemezeket mosni. Amint megtörtént a tisztítófolyadék felhordása, némi pihentetése, meg kell fordítani a lemezt és lehet kezdeni a porszívózást. Viszont amíg a lenti lemezoldalt porszívózza, a fent lévőt máris kenegetheted a folyadékkal és mire az alsó felét leszívja, majdnem fordíthatod is meg. Ez több lemez esetén iszonyatosan nagy ajándék, mert biza ez a tisztítgatás azért időigényes folyamat. Persze ezért egy kicsit több pénzt kell leszurkolni, de kapható KIT formájában is és minimalist kolléga, aki nemrég vágott bele egy ilyen projektbe reményeim szerint beszámol róla, mi, hogy, mennyi,stb...

Ezek eddig szép dolgok és tiszta a lemezünk, de egy valamiről nem beszéltünk, az a hangja. Igen, a porszívód hangja kutyafasza ezekhez képest. Baromi hangos, így a sok lemez egyszerre történő tisztítása utópia. Életemben egyszer vállaltam bérmosást, kb 20lemezt, de majd belehaltam. Két részletben csináltam meg és legalább 1-1óra elment vele, úgy, hogy Moth lemezmosóm volt, amin lehetett a lemezt forgatni a fent vázoltak szerint. Nem éri meg. De ha már itt járunk, nincs is értelme bérmosatni, mert ha a matekot nézem, a fenti Okki- Nokki megvásárolható kb 110-120.000Ft-ért(!!!) az USSAudio-tól. Aki manapság analógozásra adja a fejét, annak már kötelező legalább egy ilyen masinát beszereznie. Igen, "legalább", ugyanis azért a mosók között is van különbség. Ahogy lépdelünk fölfele az árlétrán, egyre jobb tisztító hatással bíró és egyre csendesebb gépet vásárolhatunk. Az előbb vázolt két szint között inkább a praktikusság ami dönt. Ez a másik kategória a kb 200.000 jó magyar forint és környéke. A KIT valahol a kettő között jöhet ki. Moth vagy VPI, teljesen mindegy. Az elv határozza meg a minőséget.

A következő kategóriának elővenném a non-plusz-ultrát. Ez a következő kategória valahol 500.000HUF környékén van.  Csúcson járó példánya a volt Garrard cég utódjaként funkcionáló Loricraft. Az elv teljesen más. Egy hangkar formájú fej oldja meg a takarítást, amely folyamatosan(lassan) halad a barázda fölött és koncentráltan szív, mindig az adott helyről és nem a porszívófejre hasonlító módon, megosztva egy lemez fél szélességén. Ennek köszönhetően -vélhetően- kisebb szívóerőt kell a készüléknek előállítania, hisz jóval kisebb keresztmetszeten kell ugyanazt a szívóhatást produkálni, így lényegesen csendesebb, mint olcsóbb társai. Konkrétan alig hallható(hangtalan) a tisztítási folyamat. De van más előnye is ennek a változatnak. Jobban tisztít, lényegesen jobban. Moth-al frissen mosott lemezt átmostuk Loricraftal és beza még talált trutymót. De nyugi, a mosatlan lemeztől minden sokkal, de sokkal jobb.

Amiről még nem esett szó, mi ez a speciális folyadék, amit fel kell hordani a lemezre. Én ezzel nem gatyázok, egy és csak egyetlen ilyen folyadékot ismerek el, az pedig a Loricraft L'Art du Son koncentrátuma, amit öt liter desztvízzel kell hígítani. Nem sokkal kerül többe, mint tízezer HUF és egy életre elég, ha üvegben(zöld vagy barna, afféle vegyszeres) tartod, hűvös helyen. Szerintem Kürthy Tomi forgalmazza, ahogy az egész Loricraft készletet. És ha már itt járunk, ne feledkezzen meg senki arról, nem elég, ha a barázda tiszta. A tű takarítása ugyanennyire fontos dolog. Nem kifejezetten pártolom az ecsetelgetős történeteket, mert egy idő után kiszáríthatja a tűszár tartóját, ill egyéb reakcióba léphetnek.  Viszont az Onzow/Zerodust tisztítójában semmi kivetnivalót nem találtam és baromi sokat javít a kiolvasáson. Valamikor a Merlinből vettem (jelenleg Kürthy Tomi és az Analog Audio) 12.000Ft-ért. Többszázezerben mérhető a tudása. Értsd, elkölthetsz az analóg láncodra százezreket, a koszos tűt semmi nem fogja tudni megtisztítani. A koszos tű nem féltű, csak nyolcad. A hatás megdöbbentő, szó szerint :)

szép napot,

rev