Rekapituláció valami olyasmit jelent, az egyedfejlődés bizonyos szakasza ismétli a törzsfejlődést. A high-end világával ezt tökéletesen megfeleltetni nem lehet, de talán mire a végére érünk, ráérzünk, mit is akar jelenteni.

Toodom, tooodom... Hol van már az a házimozi és hifi show? Messze. Dolgozni kell, mert manapság a hobbira nem igen futja az időből, de csak utólérjük egyszer magunkat, ill nem árt, ha megérik és kikerekedik tökéletesen a kiállítás konklúziója.

Talán az idejét se tudjuk, mikor is volt. November 4-5-6 környékén... Az első pillanatban kifejezetten jó volt leülni bárhol, hisz három hónap tömény munka előzte meg, amikor szusszanni se maradt idő, nemhogy zenét hallgatni. Tehát nincs rossz hifi, csak nem vagy kellően kiéhezve a zenére :) Bár az első nap estéjére oly mértékben telítődött a fejem csapnivaló zenével, hogy megfogadtam, reggel ébresztő és tünés haza. Aztán valahogy a sok ismerőssel megbeszélt vasárnapi találkozó csak győzött, így újfent nekivágtam a muzikális rengetegnek. Senki lelkébe nem akarok gázolni, de ami még ilyen távlatból is visszadereng, hogy ramaty zenék szóltak, eltekintve néhány kivételtől. Egyszerű és közérthető limonádé nagyrészt, aminek igazából nincs is szüksége végletekig hegyezett high-end rendszerre, csak  egyszerű hifire, amin lehet tesztelgetni, mennyire élethűen szól egy-egy hangszer. Természetesen vannak kivételek, ill voltak, de a nagy általánosság még mindig az, ami 20éve volt.

Nem titok, hogy a valamikori HFMagazinon felnőtt generáció még itta a témát és csinálta. A HFM bezárásával a nagyközönség egy része észre se vette, hogy ez a zeneközpontú hozzállás a Merlin Audioban folytatódott, ill csúcsúsodott ki. Ez annyira első kézből származó megállapítás volt, amitől első kezesebb nem létezhet, ne boncoljuk, igaz-é vagy sem. István a Merlinben olyan n-edik hatványra emelte ezt a történetet, amit nem volt egyszerű követni, de lehetett. Ez az n-edik hatvány jelent meg a HighEndShow-kon is, mind zenei, mind rendszerfelhozatal tekintetében. Legalább is a Merlin mindent megtett ezügyben. A Merlin nem egy kereskedés volt, hanem tanított. És hogy eme történet a végéhez érjen, oda akarok kilukadni, a merlini tanítás örököseként a halfnote kénytelen teljesen más szemmel nézni egy kiállítást(de bármit), mint az átlagos érdeklődő, akit csak az érdekel, hogy a geil duett mennyire érzelgősen(vagy sziruposan) szólal meg az adott berendezésen. Persze nehéz eldönteni, hogy manapság mi dominál inkább, a kissé feszes, erőlködő és torz, szúró-bántó hang, vagy az ellaposodó, álmosító. Talán ez is- az is, minden esetre úgy gondolom, ez a mai hifi, urambocsá highEnd beteg. Szenved a régi bajaitól,miszerint sok hallgathatatlan rendszer van jelen, illetve ha a készülékek lehetővé tennék a jó hangot, nem tudják megfelelően azt kiaknázni. Persze ami az igazságot illeti, minket nem is nagyon érdekel a mellékvágány, annál inkább a Merlin örökségét toló forgalmazók ténykedése.

A kiállításon ugye ketten voltak jelen, gondoltam én is elsőre,de nemsoká kikerekedik, hogy mégse. Szabolcs a Trioval hozta, amit már Nála tapasztaltunk. Sajátságos szemlélettel, saját készülékeivel egy végletekig racionális hangképet prezentálva bemutatózott. Túl sokat nem lehet hozzátenni, mert a Trio az Trio, mese nincs. A kis szoba adta beállítási nehézségek árán is sikerült azért megcsillantani, milyen kvalitású dobozról van szó. Feltétlenül dobogós helyezés.

Az Analog Voice rendszeres kiállító. Dícséretes, hogy az Audio Note-ot kézhez kapva azonnal erőss munkába kezdtek és igyekeznek jelen lenni a fontosabb fórumokon(nem hififórum a neten). Munkájukat nagyon szépen jelzi mind az árjegyzék, mind a termékbemutató kis könyvecske minőségi kivitelezése, nem beszélve a weblapról. A kiállításokon felvonultatott készülékpark is egész megbízható képet fest a gyártó elképzeléséről. Jelen kiállításon egy nagyvad és a legkisebb mutatkozott be. ezeket meghallgatva, ki-ki eldöntheti magának, merre az arra. Alapvetően egy számomra érdekes hangzásvilágot sikerült tetten érnem és valahol itt éreztem először ezt a rekapitulációs történetet. Az AN vagy visszatért a gyökereihez és a nyugalom megzavarásától tökéletesen mentes zenehallgatást tűzte a cégérre, vagy újra átesünk ama folymaton, hogy a nyugistól elérkezünk a minden téren(stíluson) jelentkező erekig hatoló heroin hatásig. Minden esetre a két rendszer kifejezetten hasonaltos tónusban szólalt meg és számomra kissé túl közérthetően. Ennek rengeteg oka lehet, nem kívánok találgatásokba bocsjátkozni, de ha MartinGrennall itt volt és vélhetően volt beleszólása az installba, lehet ez valami AN koncepció, hisz egy egyszerűen közérthető hanggal könnyebb a közönség bizalmába férkőzni. Minden esetre most a majd négyszeresébe kerülő Ongaku nem vert akkorát, mint tavaly a Jinro. Nem, ne gondolja senki, hogy akkor az Ongaku nem jobb(bár a réz és ezüst erősítők harcában se vagyok teljesen meggyőzve az ezüst javára,de ez már csak az én problémám), hisz egy heroinos hangképet elállítani pár miliméteren is múlhat adott esetben. A rendszer kifejezetten finom darabja a kidobozolt váltóval készült E dobozka volt. Ha jól emlékszem E/SPe, amihez nagy gratula. Ezek a kidobozolt signature verziók sokkal könnyedebben lendülnek be és ha kell állnak meg. Szabadabban, eszköztelenebbül, doboztalanabbul szólnak.

Vessünk egy pillantást a Zero rendszerre is. Előljáróban, régebben használtam komplett Zero rendszert és kifejezetten kedveltem. Egy kissé más, de számorma tetszetős hangot produkáló történet volt. Fürge, de roppant muzikális. Más, mint a megszokott Audio Note rendszerek, illetve kissé rokon a Compact szériával. Pergő, pezsgő, olyanoknak is tetsző hang, akik kifejezetten ódzkodtak a csövektől. Az új Zero rendszer sokkal szebb köntöst kapott és beállt a régi  fekete-arany készülékekkel egy sorba. De egyszer(? százszor) volt már erről szó, hogy a gyártó sokszor tudatosan, vagy a nélkül, a készüléke hangját megjelenteti a külcsínyben is. A Zero rendszer nem csak külsejében, de hangjával is felvételt nyert a fekete-arany készülékek világába, így biztos sok embernek okoz örömet, hogy az esetleges Level1-2 készülékeket immáron Zero áron is megkaphatja, ráadásul mindjárt integráltan, így lehet spórolni egy rakás drótot. Persze ezzel az a fajta spiritusz, ami a régi Zeroben meg volt, történelemmé vált, de cserébe igazi Audio Note-unk lehet, olcsó pénzen. A szobában régi kedves ismerős Gyuribá személyében, aki mai napig fáradhatatlan lendülettel teszi oda magát és működik közre az AN mókában. A két szoba között döntsön ki-ki magának, ne mindig én törjek pálcát ebben a dobogó témában.

És ha már ismerősök kerültek szóba, a kiállítás egyik fontos momentuma volt, hogy találkozhattunk sok régi és sok új ismerőssel. Örülök a megkereséseknek, akik a halfnote-ot olvassák és odajöttek, hogy hello, ez és ez vagyok. Külön öröm volt számomra, amikor megpillantottam Szentiványi Kálmán(ká)t és az is kiderült, itt van kedvenc Nagra magnója, messzeföldön híres kétmikrofonos -saját- felvételeivel. Csak azt nem értettem, mit keres egy teljesen idegen szinten, egy olyan szobába, ahol az van az ajtóra írva, DIY. Bekukkantva újabb ismerősök bukakntek fel Arm2, Arzachel mester, Gabócza személyében és ott támasztotta a pultot Takács Jenő bátyánk is. Aztán magnó bekapcs... Hatásszünet és azonnal megértettem, amit utána Kálmán szóban is megerősített, hogy mit keres Ő ott. Kálmán a Merlinnel együtt mozgott és a Merlin megszűnése,szétszaladása, illetve annak fényében, hogy Kürthy nem állít ki házimozin, megtalálta azt a közeget,ahol él a Merlin szelleme. És igen, itt, ebben a szobában éreztem, hogy hazaértem. Hazaértem és leülhetek zenét hallgatni. Takács Jenő által készített A osztályos erősítő szólt, egy ősrégi Altec kisdobozzall, saját kábelezéssel és persze Kálmánka Nagrája. Itt aprócska dolgoktól eltekintve, azt kaptam, amit itthon kapok. Szólt a zene és nem érdekelt semmi. Nem volt benne semmi érdekes, csak szólt. Valahol ez az a pont, ahol a törzsfejlődés tart. Ott megkérdezett cimboráim szkeptikusan nyilatkoztak a témáról, azért én bízom benne, hogy a történet nem haldoklik, csak újra kialakul. Ámen...

****************************************************

És a nagy fohász után elnézést kérek az olvasó közönségtől, hogy hanyagoltuk Őket, de nekünk ez hobbi és ha nincs rá idő, akkor sajna nincs. Remélem nem sértem minimalist személyiségi jogait, ha elmesélem, hogy tudományos munkát végez nagy erőkkel más műfajban, jómagamat a haza szólította el, bár nem Irakban voltam :) mindazonáltal már így is túl sokat nyálaskodtam, lévén szememben nincs kedves olvasó megszólítás, hisz csak megosztjuk tapasztalatainkat a témában, lévén egy dolgunk van, megőrizni az örökséget, de senkire nem tukmálni.

Végezetül ha ismét lusta lennék addig gépet kapcsolni, mindenkinek békés, boldog Karácsonyt és ha még lustább lennék, boldog új évet is kívánok, de szerintem még lesz karácsonyi meglepetésünk...