A Holdfényszonáta csendesen csordogál a háttérben és próbálom összeszedni a tegnapi napot. Nem egyszerű. Nem volt túl régen, csak olyan sok dolog történt, nehéz besűríteni. Az alap probléma a még első körben megvásárolt, de beszerelsére nem került Hana EL hangszedű csatasorba állítása.

Pfúúú, nehezen indul meg,... Edzésnapon valahogy nem forog úgy, de próbálok összpontosítani.

Megérkeztem és első körben a rendszert vettük szemügyre. Egy Micro Seiki van az állvány legtetején, majd ebbe kerül a Hana. Lentebb haladva volt egy 47Lab Shigaraki phono, majd egy saját építésű Gainclone. A tulajról (Zoli) annyit kell tudni, rég ismerem, együtt toltuk a műszerészképzőt és talán az osztály legprecízebb embere volt. Csendes fiú, de a munkája kifogástalan, ill attól egy (két, hár) fokkal jobb. Eme precizitásából mit sem veszített és nagy műgonddal rakta össze az erősítőt és a tápegységét is. Ezek a Gaincloneok sose érik el az eredeti Gaincard minőségét, de lehet belőlük jó erősítőt építeni, bár ez inkább annak ajánlott puzzle, akinek van elég ideje és lehetősége kísérletezgetni. Ha jól láttam a műhelyben, trafótekercselő masina is volt, szóval nem elég egy páka és a rendszeresen járatott Rádiótechnika.

Természetesen volt digitális vonal is: 47Lab Shigaraki CD transport és egy széttuningolt DAC1.1X. Az AN Lexus madzagok egy(kettő) AN AZ3-aba vándoroltak.

Akkor rakjunk egy kis CD-t, míg szerelünk... Tom Waits szólalt meg, de kicsit furán. Jól tettük, hogy előtte ráhallgattunk, mert a rendszernek volt apró híja és nem lett volna érdemes így belőni a lemezjátszót. Először hangfaltologatásba kezdtünk, de aztán szó-szót követett és kiderült, régről van két "paraván", amit be tudunk tenni az AZ3-ak mögé. Jól jött neki. Innen a hangfalállítós mizéria felpörgött, majd kicsit hallgattuk a lemezt, aztán nagynehezen nekiestünk a szerelésnek.

A kardeszka el volt forgtava és a beállítósablont is idő volt megfejteni, de sikerült. A piszok antiskating folyton húzta a kart a sablonon, így a végén kikötöttük(persze míg erre rájöttünk, Zoli tartotta a skatinget, ne terheljen be :D ) De beállt, aztán adtunk a nyomásnak, antiskatinget pedig levettük minimálra. A Hanáknak nincs nagy antiS igénye, így egész bevált módszer, nulláról, szép lassan adagoljuk és amikor jó,... nem, nem az van, hogy nemmnyúlunk hozzá, mert ki tudja mi van még a történetben,... na, ilyenkor szoktuk elbaxni, ami egyszer már jó volt. Persze, hogy itt is így jártunk. Node, hogy szólt,... Elsőre bizony nagyon riasztóan. Vakartam is a fejem, hogy "áááh, ez nem kóser". A tűnyomsából is vettünk vissza, mert a mellett, hogy nyersen virnyákolt néha, fedett is volt. Itt 1.92g lett a jó, de ez nem általános. Persze még ekkor se fénylet a legyőzhetetlen hangszedő dicsfényében, de legalább nem volt folytott. Közben tologattuk a skatignet, keresve, ami már egyszer megvolt és jó volt. Most az ifjúság édes madar ugrott be. Csak foszlányok vannak meg belőle, rég láttam, de szerencsére jelen esetben még reprodukálható volt a dolceVita.

Óva intettek, nehogy Joy Divisionnal próbáljuk ki, mint tette azt Paul Rigby, de azért is. Kíváncsi voltam, mi hogyan halljuk. Egyébknét is élmény volt, mert Joy Divisiont szerintem kb 20, de lehet 25éve hallottam utoljára. Bár néha elő-előkerült egy-egy dal, mostanában nem forgott. Hogy is forgott volna, hisz még kazettán voltak. De azt gondolom, meg fogom venni újra őket :) A még nyers Hana nagyon szépen mutat meg, mitől más ez a zene, mint egyszerű rockzene. Bocsánat, régen dark, később gót, ma meg gőzöm sincs mi. Underground? Mindenestre sötét, szép sötét. Lejön a sava- borsa. És igen, benne van Ian Curtis, nem kicsit.

Jó e? Hááát, nem teljesen. Nem jó. Alakul, de nem jó. Míg egyszer, itt is, mint az SL-nél, benyomtak egy gombot. Elkedzett teltebb lenni, finomabb. Aztán nemsokára még teltebb és még finomabb. Ekkor már nem piszkáltuk, csak hagytuk járatódni. Talán picit több idő kell neki, hogy a kezdeti nyersességét letudja, talán. De lehet csak türelemtlenebb voltam, illetve volt valami, ami zavart. Valahogy nem állt össze teljesen a dolog és ekkor jött a szikra, hogy a phono milyen tápdróttal van bekötve. Mivel még új volt, neki nem jutott spéci kanóc, így mezei gatyamadzaggal. Átraktuk a DAC AN-B tápkábelét és elkezdett szólni a rendszer. Ekkor vettem elő a vélhetően legjobb hazai lemezt, a Bizottság / Kalandra fel-t. Ez a lemez, nekem senki ne mondja, hogy bármilyen rendszeren tetszik, mert nem igaz. Lehet, nem tudom, de engem kifejezetten idegesít, míg nem egy arra megfelleő lemezjátszón hallgatom. Igen, lemezjátszón. A CD kópiát úgy elcseszték, az LP után/mellett élvezhetetlen. Ezt itt  le is teszteltük melegében. Nem tudom, mi van a Szerelem című dalban, úgy valójában sose értettem(bár a szavak, mondatok értelmét sose kerestem), vagy csak nem figyelem a szöveget, mert ahogy elmuzsikál a háttérben futó hammond-orgonával, leültet és nézed a filmet. A kis Hana bizony le tud ültetni(a spéci tápdróttal a phonoban) és a kérdésre, ehhez képest a CD milyen, talán egy szó jó rá: unalmas,... vagy semmilyen?(nem a lejátszó, a "nyomat"). Egyéb megjegyzés? Kondo KSL... Jó-jó, de szép lassan egy ilyen szintű rendszert be kell drótozni és nem jó lesz, hanem mocskos jó.

**************

Akkor jó e a Hana EL? Hogy a vérbe ne lenne jó! Ami a fontos, ahogy ott is megjegyeztem: Kondo Magic és mocskos. Aki érti mi az és keresi, most bazi olcsón beleszagolhat. Jobb e az SL? Igen, csodák nincsenek, de az árak a helyükön vannak, ill, ... na, elég kedvezőek. EGyébként így elsőre azt tudja, mint az SL, vagysi amivel kevesebbet tudhat, azt nagyon kulturáltan teszi.

Lejárt egy Beethoven és már újrakezdte a lejátszó... Remélem érthető, amit át akartam adni... majd holnap elolvasom :)