Nemrég meséltem a Mactone EL34-es erősítőjéről, ami megmutatta, hogy pentódákkal is lehet zenélni. Akkor még nem gondoltam, a cikk végén tett megjegyzésemnek aktualitása lesz(vagy igen, csak így hangzik jobban? :) ). Tehát az volt a vaskarika, így kénytelen voltam továbbragozni a szállóigét, mert sikerült találni egy még jobban sikerült EL34-es pentódást.

Meséltem már arról, hogy távolkeletről egészen más hangú készülékek lepnek el bennünket, mint azt megszoktuk. Említettem valakinek, hogy aki esetleg utoljára a Ráday utcában járt a Merlin Audioban, most igen meglepődne ha felugrana Kürthy Tomihoz ráfülelni, hol is jár a Merlin Audio, igaz, immáron Analog Audio cégtábal alatt. Lassan befejeződni látszik az a folyamat, ami a régi nagy dilemmát hivatott rendbetenni, miszerint csövest vagy sem. A csöves erősítőknek felrótták rendszerint, hogy lassúak, lomhák, alul terjengősek, felül lekerekítettek. Persze ezek az alapvető hibák a jobb csöves erősítők esetén nem, vagy csak minimálisan léteztek, de a nagy tranzisztor és powerhívőket nem győzte meg. Természetesen a csövespárti ellentábor hiányolta a félvezetősök, tranyósok hangjából azt a természetességet, amit a csövek tudnak. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, valahol mindkét tábornak igaza volt. A normalizálódás, összesimulás valahol a '90-es évek vége felé került sor. Ekkor kezdett pl Kondo Neiro-ja kifejezetten "nemcsövesen" szólni a tranyók torzítása nélkül, majd az egész történetet felforgatta a KSL technológia, aminek a szüleménye a KSL Neiro mellett jópár igen szikár hangú erősítő, mint pl az árlistára nem nagyon kerülő (push-pull)  Fuji. Félvezetős oldalon Kimura üzent hadat a világnak, kifejezetten a Kondo féle KSL csövesekre hajazó erősítőivel, illetve azóta előkerültek egyéb japán gyártók(Final, FAL, Mactone, ...), akik már fittyet hánytak arra, miből építkeznek, ugyanazt a szikár és tiszta hangot tudják biztosítani, amire csak egyszerűen annyit mondunk, "ez van a lemezen és semi mellébeszéd". Persze valahol mégis a csövekkel lehet a legjobb hangot elérni és ez bizony visszaköszön az árlistákon is.

Hogy értelme is legyen a fenti magasröptűnek, csupán oda akartam kilyukadni, hogy a ma hallható Kondo készülékek hangjának kialakulása még Kondo idejében elkezdődöt, amit Masaki Ashizawa fejezett be. Masaki 2004. óta vezeti a céget, majd Kondo halála után 2007.- ben indította újra a "termelést", tervezést. Igen, mert ez a váltás nem múlt el nyom nélkül. minden fejlesztő valahol az önmegvalósítást keresi és Masakinak is voltak ötletei. Pl nevéhez fűződik a Neiro teljes mértékű ezüstösítése, de nemrég hadat üzent az Ongaku és GakuOn egyeduralmának és Kagura néven megszületett a japán AN új zászlóshajója, amit az idei lasVegasi CES-en a nagyközönség is megfülelhetett. Az persze a jövő titka, hogy az Ongaku vagy a GakuOn eltűnik e, bár kétlem, hogy ekkora "hatalmat", mint amit az Ongaku név jelképez érdemes eldobni, arról nem beszélve, Kondo ezzel a készülékkel alapozta meg az Audio Note- ot. Minden esetre ha valaki figyeli a weblapjukat, láthatja, hogy ott ma már csak három végfok szerepel, amelyek a két csúcs 211 mellett a Neiro nevétől megfosztott Souga. Persze voltak jelentős módosításai is, miszerint a KSL kábelek mára selyemszigeteléssel kaptak a jelvezetéshez kedvezőbb dielektrikumot, a készülékek belső alkatrészeinek elrendezését is átdolgotzta és egy fontos mometum, hogy a meghajtófokozatban átállt az 5687- es csövekről a 12BH7- re. És igen, készült egy olyan erősítő, amilyen Kondo erősítő még nem volt. Mégpedig egy pentódás, ráadásul egyből integrált, afféle minimálkoncepció jegyében. Ez a koncepció -ha vicceskedni akarok- az árán is meglátszik, mert a komplett integrált 2x34Wattjáért alig kell kifizetni  az egyébként kondoi léptekkel csakélyke, csak egy kisebb előfokra elég pénzt. Meglátjuk ez mire elég.

De akkor nézzük ezt a műszert. Amit már kiderítettünk, hogy ultra linear push-pull ami négy EL34 teljesítménypentódával erősít. A meghajtóban az említett 12BH7 melett 6072-esek dolgoznak. 34Wattot présel ki magából csatornánként, ami jóformán -csöves Wattok esetén- bármit meghajt. Külsőre a mostani szokásos ezüst előlapos készülék, egyéb erősítőkről ismert tekerentyűkkel, amelyek jelen esetben a bekapcsolást, bementválasztás és a hangerőszabályozást hivatotak kezelni. Méretét tekintve olyasmi, mint egy Meishu, talán széle-mélysége nagyobb,magassága picit kisebb, de örülhetnek a "van benne anyag" fanok, mert ránézésre igen robosztusra sikeredett. A letisztult külsőhöz egy kőkeményen kompromissumot nem ismerő belső társul a megszokott vörösréz sasszival, ezüst alkatrészekkel és selyemszigetelésű Vz kábelezéssel. A trafók ellenben nagy tisztaságú rézből készültek. Ennek okáról a neten találtam -állítólag- Masakitól száramzó magyarázatot, miszerint ebben a kiépítésben az ezüsttrafók kilágyulnának(metallográfia) és ez a melett, hogy nagyban csökkentené élettartamukat, a hangja is változna.

Tehát adott minden, hogy meghllgathassunk egy totál nem Kondo hangú, Kondo erősítőt. Első körben a 47Lab Flathfish+Progression kombóval kínáltuk meg. Nem kis meglepetésemre hozta tökéletesen ugyanazt az eszköztelenséget, amit a nagyobb testvérek, de elég könnyű anyaggal kezdtünk. Valahogy az volt a gyanúm, biztos a pentódásokra jellemző terjengős, lágy és lomha basszust valahogy megszűrték, így lesz tiszta a hang, de elég hamar feladtam ezt az elméletem, amikor egy bőgő leásott a pince alá. Igen, baxxa meg, meg volt mindene. Megkínoztuk mindenféle földi jóval, de semmivel nem tudtuk zavarba hozni. Aztán jött az LP, amivel még jobban kidomborította tudását. Mese nem volt, baromi jól szólt, ekkor jött a gondolat, azért csak meg kellene nézni ez a bazira jó, mégis mennyire jó és átkötöztünk a G70+Souga rendszerre. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy első blikkre nem volt veszedelmesen nagy különbség. Ugyanaz az eszköztelen hang köszönt vissza a Sougából is, igaz a felbontása és a színvilága azért jobb volt. Az eltérés a visszakötéskor azért jobban jelentkezett. Lefele valahogy mindig jobban észrevehető, de az Overture- nek egy deka szégyenkeznivalója nincs. EL34-es létére nagyon sok triódástól triódásabb hangja van. Ami inkább érezhető az a PP és SE közti különbség. A push-pull mindig kicsit gyorsab, de színtelenebb és az SE energiákban erősebb, míg a PP attackban. Ami biztos, ha valakinek szűkebb a buxa, bátran megveheti az Overture- t, mert mindennek ellenére egy igazi, vérbő Kondo erősítőt kap, amihez nagyon keresni kellene ilyen áron mi tudna felnőni.

Kívácsiságból megfuttatuk a Mactone-t is. Az árak a helyükön vannak...

egyéb Analog Audio élményeimről később, most megyek Taxit nézni...