utopia

digital world - analog minds

Fából aranykarika, avagy az EL34-et lehet még fokozni. KONDO OVERTURE

Nemrég meséltem a Mactone EL34-es erősítőjéről, ami megmutatta, hogy pentódákkal is lehet zenélni. Akkor még nem gondoltam, a cikk végén tett megjegyzésemnek aktualitása lesz(vagy igen, csak így hangzik jobban? :) ). Tehát az volt a vaskarika, így kénytelen voltam továbbragozni a szállóigét, mert sikerült találni egy még jobban sikerült EL34-es pentódást.

Meséltem már arról, hogy távolkeletről egészen más hangú készülékek lepnek el bennünket, mint azt megszoktuk. Említettem valakinek, hogy aki esetleg utoljára a Ráday utcában járt a Merlin Audioban, most igen meglepődne ha felugrana Kürthy Tomihoz ráfülelni, hol is jár a Merlin Audio, igaz, immáron Analog Audio cégtábal alatt. Lassan befejeződni látszik az a folyamat, ami a régi nagy dilemmát hivatott rendbetenni, miszerint csövest vagy sem. A csöves erősítőknek felrótták rendszerint, hogy lassúak, lomhák, alul terjengősek, felül lekerekítettek. Persze ezek az alapvető hibák a jobb csöves erősítők esetén nem, vagy csak minimálisan léteztek, de a nagy tranzisztor és powerhívőket nem győzte meg. Természetesen a csövespárti ellentábor hiányolta a félvezetősök, tranyósok hangjából azt a természetességet, amit a csövek tudnak. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, valahol mindkét tábornak igaza volt. A normalizálódás, összesimulás valahol a '90-es évek vége felé került sor. Ekkor kezdett pl Kondo Neiro-ja kifejezetten "nemcsövesen" szólni a tranyók torzítása nélkül, majd az egész történetet felforgatta a KSL technológia, aminek a szüleménye a KSL Neiro mellett jópár igen szikár hangú erősítő, mint pl az árlistára nem nagyon kerülő (push-pull)  Fuji. Félvezetős oldalon Kimura üzent hadat a világnak, kifejezetten a Kondo féle KSL csövesekre hajazó erősítőivel, illetve azóta előkerültek egyéb japán gyártók(Final, FAL, Mactone, ...), akik már fittyet hánytak arra, miből építkeznek, ugyanazt a szikár és tiszta hangot tudják biztosítani, amire csak egyszerűen annyit mondunk, "ez van a lemezen és semi mellébeszéd". Persze valahol mégis a csövekkel lehet a legjobb hangot elérni és ez bizony visszaköszön az árlistákon is.

Hogy értelme is legyen a fenti magasröptűnek, csupán oda akartam kilyukadni, hogy a ma hallható Kondo készülékek hangjának kialakulása még Kondo idejében elkezdődöt, amit Masaki Ashizawa fejezett be. Masaki 2004. óta vezeti a céget, majd Kondo halála után 2007.- ben indította újra a "termelést", tervezést. Igen, mert ez a váltás nem múlt el nyom nélkül. minden fejlesztő valahol az önmegvalósítást keresi ésKagura Masakinak is voltak ötletei. Pl nevéhez fűződik a Neiro teljes mértékű ezüstösítése, de nemrég hadat üzent az Ongaku és GakuOn egyeduralmának és Kagura néven megszületett a japán AN új zászlóshajója, amit az idei lasVegasi CES-en a nagyközönség is megfülelhetett. Az persze a jövő titka, hogy az Ongaku vagy a GakuOn eltűnik e, bár kétlem, hogy ekkora "hatalmat", mint amit az Ongaku név jelképez érdemes eldobni, arról nem beszélve, Kondo ezzel a készülékkel alapozta meg az Audio Note- ot. Minden esetre ha valaki figyeli a weblapjukat, láthatja, hogy ott ma már csak három végfok szerepel, amelyek a két csúcs 211 mellett a Neiro nevétől megfosztott Souga. Persze voltak jelentős módosításai is, miszerint a KSL kábelek mára selyemszigeteléssel kaptak a jelvezetéshez kedvezőbb dielektrikumot, a készülékek belső alkatrészeinek elrendezését is átdolgotzta és egy fontos mometum, hogy a meghajtófokozatban átállt az 5687- es csövekről a 12BH7- re. És igen, készült egy olyan erősítő, amilyen Kondo erősítő még nem volt. Mégpedig egy pentódás, ráadásul egyből integrált, afféle minimálkoncepció jegyében. Ez a koncepció -ha vicceskedni akarok- az árán is meglátszik, mert a komplett integrált 2x34Wattjáért alig kell kifizetni  az egyébként kondoi léptekkel csakélyke, csak egy kisebb előfokra elég pénzt. Meglátjuk ez mire elég.

De akkor nézzük ezt a műszert. Amit már kiderítettünk, hogy ultra linear push-pull ami négy EL34 teljesítménypentódával erősít. A meghajtóban az említett 12BH7 melett 6072-esek dolgoznak. 34Wattot présel ki magából csatornánként, ami jóformán -csöves Wattok esetén- bármit meghajt. Külsőre a mostani szokásos ezüst előlapos készülék, egyéb erősítőkről ismert tekerentyűkkel, amelyek jelen esetben a bekapcsolást, bementválasztás és a hangerőszabályozást hivatotak kezelni. Méretét tekintve olyasmi, mint egy Meishu, talán széle-mélysége nagyobb,magassága picit kisebb, de örülhetnek a "van benne anyag" fanok, mert ránézésre igen robosztusra sikeredett. A letisztult külsőhöz egy kőkeményen kompromissumot nem ismerő belső társul a megszokott vörösréz sasszival, ezüst alkatrészekkel és selyemszigetelésű Vz kábelezéssel. A trafók ellenben nagy tisztaságú rézből készültek. Ennek okáról a neten találtam -állítólag- Masakitól száramzó magyarázatot, miszerint ebben a kiépítésben az ezüsttrafók kilágyulnának(metallográfia) és ez a melett, hogy nagyban csökkentené élettartamukat, a hangja is változna.

Tehát adott minden, hogy meghllgathassunk egy totál nem Kondo hangú, Kondo erősítőt. Első körben a 47Lab Flathfish+Progression kombóval kínáltuk meg. Nem kis meglepetésemre hozta tökéletesen ugyanazt az eszköztelenséget, amit a nagyobb testvérek, de elég könnyű anyaggal kezdtünk. Valahogy az volt a gyanúm, biztos a pentódásokra jellemző terjengős, lágy és lomha basszust valahogy megszűrték, így lesz tiszta a hang, de elég hamar feladtam ezt az elméletem, amikor egy bőgő leásott a pince alá. Igen, baxxa meg, meg volt mindene.Overture - Souga háziverseny Megkínoztuk mindenféle földi jóval, de semmivel nem tudtuk zavarba hozni. Aztán jött az LP, amivel még jobban kidomborította tudását. Mese nem volt, baromi jól szólt, ekkor jött a gondolat, azért csak meg kellene nézni ez a bazira jó, mégis mennyire jó és átkötöztünk a G70+Souga rendszerre. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy első blikkre nem volt veszedelmesen nagy különbség. Ugyanaz az eszköztelen hang köszönt vissza a Sougából is, igaz a felbontása és a színvilága azért jobb volt. Az eltérés a visszakötéskor azért jobban jelentkezett. Lefele valahogy mindig jobban észrevehető, de az Overture- nek egy deka szégyenkeznivalója nincs. EL34-es létére nagyon sok triódástól triódásabb hangja van. Ami inkább érezhető az a PP és SE közti különbség. A push-pull mindig kicsit gyorsab, de színtelenebb és az SE energiákban erősebb, míg a PP attackban. Ami biztos, ha valakinek szűkebb a buxa, bátran megveheti az Overture- t, mert mindennek ellenére egy igazi, vérbő Kondo erősítőt kap, amihez nagyon keresni kellene ilyen áron mi tudna felnőni.

Kívácsiságból megfuttatuk a Mactone-t is. Az árak a helyükön vannak...

egyéb Analog Audio élményeimről később, most megyek Taxit nézni...

Megosztás