Hipermarketben combozok a CD-k irányába, ami persze megint nem ott van, ahol legutóbb volt. Átrendeznek, átpakolnak folyton. Sokszor csak azért nem veszem észre, mert azt hiszem, "a másikban van ott". Keresem, hol vannak, segítenek, hogy az újságok mellett. Még jobb, mert régebben itt újság nem is volt, csak a kívül taláható "bódéban".

...

És akkor megpillantottam egy HifiPiacMagazint. Fék, megáll, visszalép, polcról levesz és átlapoz, mi a nagy büdös helyzet manapság kishazánk táján.

Persze most lehet találgatni, ebből hogy lesz vintage, de aki a magazin utolsó oldalára lapoz, egyből megtudja. Persze nincs mindenhol éjel-nappali hipermaket, így a telefonnal kiloptam ezt a köznek.

Igen, immáron történelem a lap. Az olvasó az utolsó számot tartja a kezében. Annak a lapnak az utolsó számát, ami az én korosztályom HFM- je volt. Mi még a HFM idején alig éltünk, nemhogy hifiztünk volna, így minket (engem legalább is tuti) már a HFP szocializált. Bújtuk a csoportteszteket, a kereskedői híreket és a külfödről beszivárgó információkat. Hírdettük az éppen lecserélendő portékánkat és jelölgettük a hírdetésekben, kiket is kellene felhívni, legalább csak az álmodozás kedvéért, hogy megtudjuk, mennyi pénz is az, mit úgyse tudunk összeszedni. Azért karikázgattuk, hátha még fél év múlva meglesz :) Sokat kellett várni rá, de kivártuk, aztán hetekig azon csámcsogtunk, mit olvastunk. Persze baromira értettünk hozzá :) Okoksodtunk, filozofáltunk, de valahogy eltelt az idő. Aztán ha úgy alakult, hogy eljutottunk az egyik kereskedőhöz, megcsodáltuk a már rongyosra olvasott dolgokat. Tanultuk a HiFit. Volt honnan és a nyomtatott sajtó még kicsit olyan, mint a könyv. Negyedévente, következetesen, ugyanzon emberek értékítéleteket alkotva vezettek minket. Aztán mikor már kezdtük jobban érteni ezt a dolgot, kezdtünk magunkkal tisztába lenni, mit is akarunk, minden egyes "ítéletet" le tudtunk fordítani a magunk nyelvére. Volt, hogy nem értettünk mindennel egyet? Volt, persze, hogy volt, de ennek megfelelően kezeltük egy- egy adott készülék megítélését. És igen, volt egy fórum, volt a HiFinek egy olyan fóruma, ami szerves részét képezte a honi vérkeringésnek. Szinte minden forgalmazót elértek valahogy, vagy ha nem is, itt-ott csak felbukkant a nevük, így nem egy réteget tudtak bemutatni, hanem szinte mindent, ami itthon létezett.

Hogy rohadásig hallgatták a Jazz at the pawnshopot vagy a Fantasztikus Szimfóniát? Igen, nekem is megvan mindkettő ;-) De kinek nincs?

...

Mindenesetre ott álltam és olvastam a sorokat. Valahogy éreztem az elején, hogy mire a végére érek, elszomorodom. Nincs ezen mit tagadni, évek óta nem vettem már én se. Negyven-egynehánynál leálltam. De most azt érzem, valamit elvettek Tőlem. Elvették, lebonották azt az iskolát, ahova jártam és amihez megannyi élmény köt. Ahol megismertem ezt az egész nyavalyát, amit manapság HighEndnek csúfolnak. Arról nem beszélve, hogy a Merlin Híreket bújva lettem szerelmes valami olyanba, amire mai napig is csak azt tudom mondani, hogy "jól szól".

Nem könnyű ezt elfogadni, de el kell. A Lap -írják is,így nem titkot kotyogok ki- már tavaly halódott. Ráhúztak még egy évet, tutira menjenek, hogy kapu bezár. És ezzel nem csak a saját kapujukat zárták be, hanem az egyetlen honi nyomtatott hifisajtót, ami hosszú- hosszú évek óta következetesen, elhivatottan ontotta az információt. Gondolhatnánk, hogy most bezár, aztán majd kinyit. Szerintem hiú ábránd. Ez nem csipkerózsika álom lesz. Ez a világ nem arra tendál, hogy ebből még lesz egyszer nyomtatott sajtó. Talán ha újra indul a honi LP kiadás.

Biztos ezer dolgot írnék még ide, de most hirtelen ennyi jutott eszembe, illetve ami eszembe jut, annyira sok, azt se tudom, hova kapjak. Mindenesetre teljesen nem tűntek el, csak elvonulnak a hifipiac weblapra. Ezzel csak az a baj, weblap már van annyi, mint a rosseb. Remélhetőleg a nagyszámú látogatottságuknak (és régi jó hírüknek) köszönhetően meg tudnak maradni egy szubjektíve objektív történetnek és nem esnek a hangosabb, nagyobb szájú posztolók martalékává. Talán... na de ezt majd inkább elmesélem Nekik valamilyen formában, talán mit kellene csinálni, bár bízom benne erősen, tudják... tudják Ők, nem kellünk mi okoskodni :)

...

köszönjük és további sok sikert!