Kedves Nagyérdemű, Kedves Mélyen Tisztelt Publikum, Kedves Egybegyűltek! Az effajta cikkek(?) írásában a leggázabb bevezetőt írni. Ahogy a Vatera mondja, ha hirdetést akarsz feladni, a hirdetés címe legyen figyelemfelkeltő és informatív egyben. Mindig elbaxom, mert csak kiírom a termék nevét, gondolva az magát eladja. Majd kiderül: KONDO KSL-Vc(!)

Persze nem ússzuk meg ennyivel. Ha már réz KSL, legyen kövér. alapvetően nem így indult a történet, csak egyszerű kíváncsiság, mit is tud ez az új madzag, de az első perctől ott bujkált a kisördög, hogy ennek legegyszerűbb módja, ha párhuzamot vonunk eddig használt KSL SPc-ből gyártott meglévő interkonnektjeinkkel.

Kondo/AN drót gyorstalpaló az SPc IC- hez

Kondo életében mindig nagy szerepe volt a drótoknak. Valamit megértettem a hozzáállásából és nem tudom, osztaná-e ama nézetemet, hogy az egész hifi egy nagy drótkupac, de vélhetően gondolt valami hasonlatos dologra. Nem nehéz ezt megérteni, ha belegondolunk, miből is áll egy ellenállás, egy kondenzátor, egy trafó. Amikor készülékek alkatrészeinek minőségéről beszélgetünk, észre se vesszük, milyen sokszor ismét drótokról beszélünk ...gondolatébresztés megvolt, pont.

Kondo Maestro felismerve a drótok jelentőségét készítette el 1976.-ban a QSSC nevű madzagot, aminek érdekessége volt, hogy nagy tisztaságú ezüstből készült. Bár nem az első volt, mert a hadiiparban már játszottak hasonló elképzeléssel, amikor fontos volt a minél pontosabb jelátvitel, mi elfogadjuk, hogy az audió piacon Ő volt az úttörő. Olya annyira, úttörő, oly mértékben előzte meg a világot, hogy napjaink csodadrótjai, valhallái kezdenke úgy szólni, mint az első QSSC madzagok. Ez a drót később AN-V néven vált ismerté, illetve AN-Sp néven futott a kimenőtarfóktól a hangsugárzók keresztváltójáig. Több azonos méretű elemi szálat tartalmazott, majd eme elmei szálak számának növelésével lehetett a hangminőségen javítani. Ezt felismerve az AN ezüstdrótok különféle verziói kerültek a placcra, mígnem egyszer ezt az egészet megrengette az a felfedezés, ami a sarokba dobott, ott felejtett és beöregedett hangszedő csévéjének szánt drótokból font IO-J meghallgatásakor történt. Sokkal jobban szólt. Ez adta a KSL technológia lelkét, miszerint a drótokat mesterséges úton öregítik a fokozottabb audió élmény végett. Sikerült. Oly annyira sikerült, hogy azt a kondoi aranyszabályt is sikerült seggbe rúgni, miszerint a jó drót csak ezüst lehet. Kondo dobni akart a pórnépnek házimozira valamit, így megöregített egy valag rézdrótot is, amit KSL SPc néven hozott forgalomba. Csupán az lett a baja, mint az Avantgarde Solonak, hogy túl jól sikerült. Adott volt a hangfalkábel (Sp, mint...) ,amiből már megtanultuk korábban, hogy nagyon jó hálózati madzagot is lehet készíteni(aki eddig nem tudta, jegyezze meg: amilyen irányba viszi a hangot, mint speaker kábel, ugyanazon irányba viszi, mint hálózati), de még oda nem merészkedtünk, hogy interkonnektel kísérletezzünk. Megtette ezt a Merlin Audio, így a népek sorba jártok az ANV-ket KSL SPc-re cserélni. Miben volt más? A V-hez képest sávhatárolt volt/van/lesz, de olyan energiákat mozgatott meg, amit a régi AN ezüstdrótok nem tudtak. Nekem a nagy váltáskor éppen biwire Sp futott, V összekötőkkel és Vz digitkábel. Ez a piszok SPc száműzte a Vz madzagot is. Egyszerűen ha megkóstoltuk azt az energiát, inkább áldoztunk más oltáron, mintsem a nélkül éljünk. Persze nem beszélhetek mindenki nevében, de sokunkéban igen.

SPc verziók

 Kettőt érdemes említeni. A kezdeti időszakban árnyékolatlan formában jöttek az első spurnik. Én még ebből vásároltam be, majd a következő szállítmány árnyékoló harisnyába bújt. Egyébként az SPc-t, ha valaki kettévágja, belül nyolc külön szigetelt eret talál "zacskóba" húzva, amelyek azonos mérető és darabszámú elemi szálat tartalmaznak. Az anyaguk nagy tisztaságú OFC, KSL technológiával öregítve és kb itt ki is fújt a tudomány. A nyolc érből Négy- négy van "festve" piros ill. fehér színre, így megkönnyítve a szálak külön csatornára bontását, amit egy textil "mag"- ra tekertek fel. Ezeket ki- ki ingerenciája és az éppen aktuális elmélet szerint kötögette be a fiókban éppen levő dugóiba. Sokan, így én is ezt a feladatot a maga –dugókkal- ötezer magyar forintjáért inkább a Merlin Audiora bíztam, mintsem barkács szakkört nyissak otthon. Ennek a kábelnek az árát nem volt nehéz kiszámolni: KSL SPc méterár * kívánt hossz + 5.000HUF. Ha valaki úgy döntött, növeli a keresztmetszetet, ami az AN elmélet és a gyakorlat alapján is egy stabilabb hangképet eredményezett, bátran megtehette. A képlet egyszerű volt, nem osztotta meg a monó szálat bal és jobb csatornára, hanem csatornánként vett egy métert. A legádázabb verzió így született, AN-P dugókkal a végein, amit főleg az Avantgarde Solo ill az Avantgarde szubok előfokról történő hajtásához használtunk(bár ezen esetekben igen nehézkes lett volna a monó eret ketté osztani :) ).

Impresszum, avagy állandó teszteszközeink

Reggel valahogy azt éreztem, még egy utolsó pont az i- re gyanánt összehallgatom a drótokat és a Hifi Piac Magazin 29-es számát meglátva valahogy automatikusan a Jazz at the Pawnshop után nyúltam. Mostanság előkerült ez a kissé feledésbe merült lap. Talán mert idén lett nagykorú(18 éves), talán mert nemrég cikk jelent meg benne az Analog Audio egyik termékével kapcsolatosan, talán mert nemrég eme lap kapcsán kicsit megrázta az élet a halfnote állóvizét, talán mert kerestem benne egy Kondo Neiro cikket, talán... talán... Nem tudni. Minden esetre a mai reggelemet a HFP-nek áldoztam. Mosolyogva gondoltam az első számokra, amit kitörő izgalommal vártam, majd kézhez véve tettem magamévá minden tanát. Élvezettel bújtam a teszteket, beszámolókat, egyéb hírrovatot, legalább elméleti síkon dúsítva az Aiwa ADF260-ig terjedő empirikus tudásomat. Szóval Kedves HFP, boldog születésnapot! Köszönet az eltelt 18 évért, a kitartásért és a talpon maradásért!

...

Ezen vonalon maradva azt hiszem, bemutatnám állandó teszteszközeinket. Úgy gondolom ha valamit meghallgatunk, érdemes több rendszerbe bekötni, hogy nagyon ne lőjünk mellé. Természetesen ezek a rendszerek különféle szinteket képviselenek, még ha egy irányba is tartanak. Kezdjük talán minimalist kolléga rendszerével, ami a kb 500.000HUF/készülék szinten üt baromi nagyot. A rendszere alapja egy Moth 100Wattos, három dobozos végfokerősítő, a hozzá tartozó Moth passzív előfokkal. Frontként egy Funk Vector lemezgyalut gyilkol, Origin Live Silver karral, aminek a jelét -ki hinné- egy külön táppal(100VA) rendelkező Moth phonoba szuszakolja be. A lánc vége a 47Lab Lens névre keresztelt szélessávúja, ami mérete ellenére a világ egyik csodája az Avantgarde Trio vagy Kürthy FAL doboza mellett. A jeleket minden téren a KSL SPc szállítja. A lánc fontos eleme az ember maga. Minimalist befogadó. Zenei előélettel bíró (bár ez sokszor semmit nem jelent, jelen esetben szerencsére igen) csendes punk. Ha jól emlékszem már általános iskolában barátságot kötött a zongorával és középiskolás koráig elkísérte ez a rajongása. Persze ha valahol tévedek, majd javítja. Régen ismerkedtünk meg és beszélgettünk ezekről a dolgokról.

Másik rendszer a nálam lakó Avantgarde UNO 4.2 köré épült. Erősítő némi keresgélés után a saját Model5+ nevű darabja maradt, míg front terén a Quad CDP-99 a stabil pont. Kábelek zömmel KSL SPc, de akad AN-B és vdH Clearwater is(igen,nekem ez az ezer éves darab bevált a magastölcsérhez). Zenei előképzettségem terén talán elmondható, hogy már igen korán megmutatkozott érdeklődésem, ami elég fura volt. Egy gyerekeknek szánt hegedűt húroztam le kb 4-5 évesen, majd annak testét verve egy fakockával, ráztam a fejem, mint valami örült P- Mobil rajongó. Ekkor tudtam, hogy a gitár az életem, így hatodik születésnapomra kaptam egyet. ... amit aztán felakasztottam a falra. Érdekes élete lehetett, mert attól eltekintve, mikor Kisó haverom átjött és leakasztotta, majd a hurkapálca végére nehezéket erősítve nyilazni kezdett vele, nem túl sokszor pendült meg a húrja. Aztán egyszer, amikor Csirobi láz volt(ez egy korabeli mese volt), tucatszámra vásároltam a Csiribi nevű cukorkát, amiben ha találtál Csirobi matricát és beküldted, sorsoláson vettél részt. Nos, Csirobit sose találtam,de egyszer volt benne egy helyes Sandokan. Na, ezt a Sandokant még felragasztottuk a gitárra és kb 15 éves koromig így lógott a falon, amikor elcseréltem egy ócska szalagos magnóra, amit ha felvételre állítottam, erősítőként funkcionált.

Jelenleg nem is tudom, soroljam-e ide, de van egy, a minimalist rendszerétől kissé eltérő, hasonló értékkel bíró, talán kicsit "low budgettebb" rendszer, amely egy egyelőre még be  nem mutatkozott kolléga otthonába varázsol muzsikát. Zoli barátunk még nem szólalt meg, de hamarosan fog(bízunk benne és várjuk), ha letisztázzuk az irányultságot, miről is fog Ő Nektek értekezni. Rendszerét majd bemutatja, hisz eleve valahonnan innen indult az ötlet, hogy mesélhetne út illetve készülékkereséséről, így előjáróban most csak megemlíteném, hogy nemsokára új taggal bővül a halfnote írószakköre és természetesen a későbbiekben számítunk adott készülékekkel(,stb...) kapcsolatos tapasztalataira is.

A negyedik rendszer nem is a miénk. Akié nem is tudja, hogy ide sorolom :DDD Egyszerűen ha annyira nagyVad kerül a közelbe, felmegyünk Kürthyhez és meghallgatjuk :DDD Kürthynél mi van? Pfúúúú... Minden ami szem- szájnak... KSL IO-J csak úgy kiszerelve, ledobozolva a sarokban... Hagyjuk inkább azt a rendszert, mert hazamegyek és szétverem lapáttal az enyémet... De KSL ezüstök hegyekben és a legkifinomultabb elektronikák.

Zenei anyag bármi, ami jó. Punk. Beethoven korának punkja volt, innen a punk igen tág fogalom. Nekem Ők is punkok. A maguk módján kifejezésre juttatják mondanivalójukat.

 ....................

Te jószagú úrIsten... ebédelni kellene! Most leteszem és jövök vissza. Ha nem ma, akkor ... akkor második rész is lesz :)