Szánom- bánom bűnömet, de eddig tartott. No, nem kiheverni, a hallgatózás üdiítő volt, csak az időjárás, vagy a fene tudja. A mai eltabletesedett világban én is ritkán ülök le a PC elé, összekanalazni a gondolatokat. Szerencsére nagyon nem kell, mert ami történt elég egyértelmű és nem kell fejvakarva azon tűnődni, mi is volt.

A történet rém egyszerű, megérkezel, leülsz, de lévén, előző nap még Karásonyt ünnepelte a nép, így bekukkantasz a szobába, aztán irány a konyha, betermelni a maradék töltöttkáposzta kis hányadát (Tamás nem tréfál, nem kis tételben főz :D ). Finom volt, emlékeim szerint a hús fele marha(vagy birka?), másik fele -gondolom- sertés, de egész jó párosítás volt.

Ilyen lekenyerezés után (ja, volt spéci kenyér is, ami nem is terem minden sarkon), szóval ezek után mernél bármi rosszat mondani :D

De persze, merünk. Megszólalt, aztán,... olyan, kicsit fura volt... Nemes egyszerűséggel közölte Tamás, hogy a madzagok, egyebek, hónapok óta nem mentek, így kicsit megnyugodtam, de be is jött a dolog, mert kb félóra után már egész hitelsen hozta a rendszer a mújzikot. Tiglon kábelekkel volt bedrótozva, amivel azt figyeltem, igen jó összhangban vannak. Lehetne sorolni a lemezeket, de sajnos azokra már kevésbé emlékszem. Sose az érdekel, hogy szólt X vagy Y lemezzel, csak az, összességében mit tud a rendszer.

Mit tud? A kérdés jogos. Csatornánként 8 Wattot, de nem igazán érezhető, hogy kapkodna a levegő után. Kényelmesen viszi. Nekem néha hangos is volt, de biztos már én szoktam el a nagy hangkeltéstől, de lehet a töltöttkáposzta nem kedvelte a szieszta alatt.

Furuyama Supreme S volt bekötve és elé a 47Lab Midnight Blue CD-pörgettyű, melyekkel nagyon együtt tudott zenélni. Egyáltalán nem volt érezhető az ára, sőt, azt messze túlteljesítette és akkor még nem tudtam, hogy van benne tartalék.

De a tartalék előtt egy kis downGrade jött, mivel ez egy filléres ötlet, így igaz, a Tiglon se egy sportkocsi ára, de van tőle olcsóbb: 47Lab Storatos.

Tamásnak volt is ebből speaker és IC is, így sokat nem kellett madzagolni, gyorsan átálltunk. A szokásos, jajjdeHidegEzADrót 10perc után itt is csillantott. Absz jól érzik magukat (vagy egymást) ebben a felállásban is. Picit más a hangkép, olyan hirtelen semmilyen, de azt már tudjuk, hogy a jó rendszer ismérve, hogy olyan semmilyen, csak szól. Kontrából visszakötve a Tiglont, az árkülömbözetet lehet érezni, de, ha nem próbáljuk Tiglonnal, a storatosos tudása alapján is bestBuy lenne. Főleg, ha belegondolunk, hogy árban, egy minimálkoncepciós rendszer kiépítéséhez az dukál (de nyugi, meghálálja a nemesebb madzagot).

Node, ha már van Tiglon, maradjon az, mert most jön az LP... Tyűűűűűű... Kb ilyen fejet vágtam... Mellesleg, hogy ne harapjunk nagyot, kapaszkodó jön: Goldring PA1 phono, egy AN S1 trafóval megtámasztva. Háát, skacok, ha valaki tényleg csak a zenét akarja hallgatni, de tényleg, itt akár meg is állhat(-na. úgyse fog). De az, amit ott szólt a kis rendszer, egy életre elég, ha már nem akarjuk atomrobbantással hergelni az utca népét. (félreértésre ne adjak okot, nem halk a rendszer, de nem Avantgarde, ahogy a rendszerek nagy százaléka se. amit kell, azt tudja)

Apropó, kis rendszer. A fotón olyan kis picike ez az erősítő, de valójában valahogy nagyobb, mint amit én is kép alapján vártam. Már-csak a neve is azt mutatja, még a hölgyeknek is tetszene, olyan kis cuki. Nnajaó... ezt nem én írtam, de ha már kiszaladt, itthagyom... (WAF).  Formás, igényes kivitel, szép. Nem mellesleg, a kis testben nagy szív van és nagy lélek. El kő menni meghallgatni, mit tud ma egy közép/kelet-európai, japán iskolában nevelkedett filléres (158ezres. Szerintem ennyiért ma már alap konzumhifit se adnak) erősítő. Nyugi, igazából nem harap a cica.