Az ideális, jobban mondva optimális doboz-fal távolság meghatározása mindenképp zenehallgatás közben döl el. Nincs olyan elméleti formula ami univerzális útravalóul szolgálna a kezdő hifistának. Így tehát kénytelenek vagyunk valamiféle hangzó anyagot segítségül hívni és kísérleti úton beállítani az optimálisnak vélt térpoziciót dobozaink számára. Itt viszont van egy apró momentum, ami látszólag nem a problémához kapcsolódik, mégis a végső hangzás alakulásában döntő szerepe van.

Hirtelen ötlettől és hosszabb kisérletezéstől vezérelve a szobaakusztika kerül most terítékre. A hangsugárzók helyes elrendezésével tengernyi cikk, könyv foglalkozott, foglalkozik. Mégis, időről időre újra előbukkan a problémakör. Mint oly sok dolog a hangtechnikaban, ez a terület is tele van kompromisszumokkal. Kérdés, hol tart ma a szakértői álláspont, amely időszakosan - nem egyszer egymásnak gyökeresen ellentmondó - elveket fogalmazott meg szoba és hangsugárzó helyes viszonyáról.

Már kb. két hete nyúzom régi-új rendszerem immáron saját Moth passzív előfokommal. A nálam járt régebbi konstrukcióhoz képest nem sok különbséget érzek. Ami van, az lehet csak a teljesen új akusztikai körülményeknek köszönhető (saját lakás, de továbbra is panel :( ), de a Zerodust tűtisztítónak is betudható, ami egy nagyon hasznos találmány, minden vinylezőnek kötelező tartozék. (Persze a lemezmosó is az lenne, de hátha egyszer az is eljön.)

Valószínűleg a végfok tápegysége szór rá a mellé 30 centire elhelyezett phonóra. Ide-oda rakosgatva rájöttem, ha például valamivel magasabbra teszem, akkor elmúlik a zavaró jelenség.

Ma este kivételesen tévéztem, és kivételesen két remek filmet volt szerencsém látni.