utopia

digital world - analog minds

analog blogja

Krush a mikrofonnál

A legutóbbi két magyarorszégi fellépéséről és a jövőről nyilatkozik az apró termetű japán beatmaker, dj Krush. http://drumandbass.hu/cikk.php3?cid=995

Utópia 2008 in Hungary

Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire eltalálom a hangulatot, pedig úgy érzem ezt most sikerült. Itt van ez a szösszenet:http://index.hu/tech/mobil/mgyrtm080822/ , ami kísértetiesen hasonlít arra a kissé feltúrbózott pszeudó valóságra, amelyet poénból kreáltam kb két hónappal ezelőtt. Hogy is volt? Asszongya, hogy: [i]" A kiszivárgó információk felcsigázzák a kereskedők és a közönség érdeklődését. A termék piacradobásának dátumát egymást követő két alkalommal halasztják el, a várakozás minden várt reményt felülmúl.

Ott sem voltunk – I’m not there, Bob Dylan életei

[img_assist|nid=160|title=|desc=|link=none|align=left|width=100|height=100]Bob Dylanra illik talán a leginkább az olyannyira elkoptatott [i]popikon[/i] kifejezés. Noha pályáját country énekesként kezdte, aztán a hatvanas-hetvenes évek társadalmi történéseit is felhasználó dalaira ráagatták a protest song kifejezést, személyére pedig a generációk vezéregyéniségét, zenéje mégis kibújt a mégoly kifinomult kategorizálás alól is, talán azért mert az erejét inkább a hatásában kell(ett) keresni, mintsem a zeneiparra külsőleg ráaggatott klisékben.

Szatori – DJ KRUSH live

[justify][img_assist|nid=156|title=|desc=|link=popup|align=left|width=100|height=75]Némileg módosítanom kell a figyelemfelkeltő beharangozóm utolsó mondatát, miszerint hakni lesz a Zöld Parában a DJ Krush fellépés. Nem az volt. A név kötelez, szokták mondani, s ez itthon aztán tényleg így van, hiszen a közönség egy része valami dj szettre számított, talán ezért, hogy értetlenül nézte a beatmakerrel zsonglőrködő koros hip-hop jakuzát. A törzsközönség most elmaradt, feltehetően a kissé groteszk napközis táborra emlékeztető helyszín riasztotta el őket.[/justify]

KEMURI - DJ KRUSH a ZP-ben

[justify][img_assist|nid=152|title=|desc=|link=none|align=left|width=100|height=87] Igaz, hogy nem is olyan régen járt itt, mondjuk akkor az életmű DVD-ét jött hypolni, de mégiscsak az A38-on sikerült elkapni. Ha már bécsben jár, ide is beugorhat, gondolták a szervezők és jól odatették magukat, olyannyira, hogy végül a koros absztrakt hip-hop jakuza a Zöld Pardonban kötött ki. Hát, abszolut a célközönséget célozták meg, efelől semmi kétségünk. A hely is tökéletes, hiszen a legnépszerűbb budapesti open stage-ről beszélünk, nemde?[/justify]

Frankie goes to Debrecen

Már a megérkezés is rendhagyóra sikerül, s ez rányomja a bélyegét az egész hosszú hétvégére, mintha egy idegen dimenzióba kerültünk volna: a dolgok túl gyorsan történnek, vagy éppen ellenkezőleg, túl lassan múlik az idő. Sehova sem érünk oda időben, de amikor a zene testet ölt, mintha a visszafelé tekerné az óramutatókat. A tervezetthez képest mintegy másfél órás késéssel futunk be, már sötétedik, az ég aljára kirajzolódó színkavalkádot még a sztrádán sikerül elkapnunk. Debrecen csendes, akár egy kushadó kutya, elnyúlik, elterül.

A király új ruhája – Bowie revival. Life beyond Mars

[justify][discogs|q=artist/David+Bowie|format=imageonly] Akik figyelemmel kísérik a lemezmegjelenéseket, gyakran futnak bele olyan korongokba, amelyek mellett amúgy simán elmennének. Ennek több oka van: egyszerűen esélyük sincs, hogy levegyék a polcról – az itthoni lemezboltok többsége egyáltalán nem törekszik arra, hogy a kommersz dolgokon kívül bármit is megismertessen a közönséggel. Másrészt a sok zene miatt fejlődik az emberben a nyitottság. Rengeteg alkalommal találtam kincsekre mások javaslatai alapján, vagy csupán megérzésre vásárolt zenékben.[/justify]

A szépség monumentuma: Philip Glass Budapesten

[justify][discogs|q=artist/Philip+Glass|format=imageonly] A címben persze a szokásos nagyarcú zenekritikus megközelítést követem (ezzel is parodizálva azt), miszerint, ha itthon nagy nehezen leszerveznek egy valóban komoly reputációnak örvendő kortárs alkotást, akkor a megközelítést megfordítva mi úgy teszünk, mintha az lenne a kitüntető, ha kishazánkban felléphet. (Van az ismert anekdota: a kortárs múzeumban két öreg néni megjegyzéseket tesz a kiállított művekre, mire a teremőr elkezd figyelni.[/justify]

Kitaposott ösvényen – Cassandra Wilson: Loverly (Csajvokál vol. 6)

[img_assist|nid=145|title=|desc=|link=popup|align=right|width=100|height=100]A címében egyértelműen a korszakos jelentőségű Walter Lloyd Gross által 1946-ben jegyzett Tenderly-re utaló, nemrég megjelent korong marketing beharangozójában azt hirdetik, hogy Cassandra Wilson ismét egy feldolgozásokat tartalmazó (a jazzben örökzöldeket) lemezzel rukkolt elő.

 

Music is music

Hány olyan legenda szerű mondás született, amelyben egy-egy zenei stílust éltettek, többnyire mindegyik ugyanarra a sorra futott ki: a**** soha nem fog meghalni? Stílszerűen Rock and roll never die, Punks not dead, satöbbi. Hát most ebbe a sorba beállok én is, a legtöbbet, azaz a legkevesebbet jelentő szólammal: a zene sohasem fog meghalni. Legyen ennek bizonyítéka két számomra érdekes (és jellemző, de ez mellékszál) zenei történés a közelmúltból, vagy a közeljövőből. Az első számú: